Pár napja beszélgettünk az ország legnevesebb igazságügyi szakértőjével, akiről kiderült, hogy nem csak a felismerhetetlen ronccsá tört autókhoz ért, hanem a Mercedes-Benz – egyik – aranykorát is behatóan ismeri. Mégpedig testközelből: gyűjti a sokak szerint valaha készült legjobb Merciket.

Dr. Melegh Gábor, a BME Gépjárművek Tanszékének vezetője birtokol többek között muzeális minősítésű, 30 ezer kilométeres futásteljesítményű 250C-t a 70-es évek elejéről, kizárólag gyári állapotú 123-asokat és 124-eseket minden kasztni kivitelben, de akad V8-as SL is a gyűjteményében. A kocsikat hét lakat alatt őrzik valahol Budapest belvárosában, egy harmadik emeleti hangárban – megnéztük őket.

“Még egyetemre jártam, amikor az építőmérnök nagybátyám hazajött Kuvaitból egy 123-as Mercivel. Az a Trabantok kora volt idehaza, gondolhatja, azonnal beleszerettem az autóba” – emlékszik a vonzalom kezdetére, ám a gyűjtemény darabjait jóval később, az ezredforduló után vásárolta zömében németországi hagyatékokból.

Az első példány természetesen egy 123-as limuzin lett, a típus a Mercedes-Benz egyik rekordere: 2,375 millió készült belőle. Gyári állapotú, tehát hangsúlyozottan nem restaurált, mint a gyűjtemény összes darabja, egyet leszámítva.

“Ez a lányom kedvence” – mutat a tanszékvezető a következő kocsira. Csak, hogy belerázódjunk a 70-es, 80-as évek fordulójának nyugati (és távol-keleti!) úri világába, sorra vesszük a 123-as összes karosszériaváltozatát. Ez a gyönyörű kupé például egészen bizarr sajátosságokkal bír.

Melegh Gábor egy Japánra szakosodott német kereskedőn keresztül jutott hozzá. “Kincsekhez lehet jutni onnan, ugyanis a németországinál sokkal kevesebb az út, így kevesebbet futnak a kocsik, ráadásul szigorú sebességkorlátozások miatt nem is mennek gyorsan velük.” A 280-as kupéban 100-nál sárgára vált a sebességmérő, és hangjelzést is ad a kocsi, ha eléri a szigetországi szabály adta korlátot a 185 lóerős kupé.

Japánban tökéletes, gyári állapotban került a szállítás előtt a konténerbe a kocsi, amivel azonban történt egy kis baleset útközben. Mivel a 123-as kupé laposabb az átlagos veteránoknál, egy másik autót is ráraktak a barbár szállítók a tetejére. Rá, a fémre! Így befért két kocsi egy konténerbe – gondolták, spórolnak kicsit. Szerencsére az akkori idők Mercedeseit a mai kocsiknál durván erősebb lemez borította, egy kis horpadással átvészelte a Japán és Európa közti több ezer kilométeres utat a stílusos kupé.

Németországból már lábon jött haza vele a tanszékvezető. “Nagy élmény volt” – mosolyog. A tetőt itthon javították.

A körülbelül 1,8 millió limuzin felett gyártott bő 500 ezer 123-as nagyobb része T-Modell volt, nem kupé, mégis a gyári állapotú zöldséges kombi felkutatása különösen nehéz feladatnak bizonyult. A legendásan elnyűhetetlen puttonyost ugyanis munkaeszköznek vette mindenki nem csak Afrikában és a Közel-Keleten, hanem Németországban is. Erre a célra ettől jobb autó egyszerűen nem létezett, egyesek szerint azóta sem gyártott senki hasonlót.

“Ez meg egy doktornőé volt” – kezdi az újabb történetet a tanszékvezető, amikor az abszolút kedvence, egy 124-es kupé mellé lépünk. Na, jó, az egyik abszolút kedvence mellé. Az egyetlen tulajdonos hölgy 78 évesen adta le egy Mercedes-kereskedésben, beszámíttatta egy vadiúj Mercibe. Úgy érezte, még sokat akar autózni hátralévő életében.

“Nem tudom pontosan, hogy ebben-mennyi kilométer van” – ezzel a kijelentéssel lep meg a 320-as kabrió változata mellett állva a tulajdonos. A kupéval egyidős autót ugyanis – egyedüliként – Magyarországon vásárolta az egyetemi tanár. Veszem a lapot, egyértelmű, hogy mire céloz.

A Gépjárművek Tanszék vezetője ezen a kocsin is mutat valami érdekeset: a kabrió speciális lengéscsillapítója nyitott állapotos száguldáskor útját állja mindenféle zavaró rezonanciának.

Melegh Gábor a valaha gyártott legjobb Mercedesnek tartja a 124-est, amiből mind a négy karosszériaváltozat része a kollekciójának. Egy turbódízel 300-as Viermatic kombit használ a mindennapokban, a ránézésre legátlagosabb 200D limuzinja viszont a gyűjtemény talán legjobb állapotú darabja, mindössze 24 ezer kilométert futott.

A villámgyors beindulás után Melegh Gábor mutatja a kipufogót, amely mintha sosem forrósodott volna fel, a motorról sem égett még le a gyárban ráragasztott papír matrica. A tulajdonos szerint 4,5-6 liter közötti fogyasztással simán lehet vele közlekedni.

Számomra kissé kilóg a sorból a gyűjtemény legerősebb, egyben legtöbbet futott darabja, egy 328 lóerős AMG-csomagos 500 SL. Ezt is sokat használja a gazdája, de a 200 ezer kilométer a V8-as blokknak meg sem kottyan.

Ami viszont igazán drága lehet, annak valójában nincs is piaci ára, oly’ mértékig ritkaság. A legértékesebb autó mind közül egy 250C, amely 28 ezer kilométerrel került ide, most 30 ezer van benne. “Az OT-nál sokkal komolyabb, muzeális minősítése van a kocsinak. Telet, vagy esőt soha az életben nem látott.

A mechanikus váltós autóra a hölgy kérésére különleges visszapillantókat szereltek a gyárban, ez is egyedivé teszi, habár használni ezeket vezetés közben nemigen lehet a jelenlegi tulajdonosa szerint.

Ez így nyolc autó, de valójában kilenc sorjázik egymás mellett a garázsban. Az egyikről azonban kérésre nem közölhetünk infókat.