Az egyik sofőr parkolóhelyet keres, a másik fékez, a harmadik elindul, valaki tolat, máshol ajtót nyitnak, gyerekek kerülgetik az autókat, közben érkeznek kerékpárral, rollerrel és gyalog. Vagyis nem pusztán sok autó jelenik meg, hanem sok egymást keresztező mozgás egyszerre. Öt perccel később szinte mindegyik autó eltűnik, és mások veszik át a helyüket.
Az iskolák környékén éppen ez az egyik legnagyobb probléma: nagyon rövid idő alatt rendkívül sok közlekedési esemény koncentrálódik egészen kis területre.
Egy átlagos utcában az autók jelentős része egyszerűen áthalad, de reggel, az iskola előtt egészen más történik.
A Budapesti Közlekedési Központ is több olyan problémát azonosított a Sulizóna programban, amelyek pontosan ebből fakadnak. Az iskolák bejárata sokszor zsúfolt, a szabálytalanul parkoló autók szűkítik a járdát, torlódást okoznak, ráadásul eltakarhatják az úttesten átkelő gyerekeket az érkező autósok elől.
Hiába közlekedik valaki lassan, ha egy kisgyerek csak néhány méterrel az autó előtt válik láthatóvá egy parkoló jármű takarásából, ott hamar baj történhet.
Ebben segíthet 200 méter…
A címben szereplő 200 méter természetesen nem hivatalos biztonsági határ. Nem lesz automatikusan biztonságosabb a közlekedés attól, hogy valaki pontosan 200 méterre parkol le a sulitól. A lényeg a távolság.
Ha az iskolába 300 autóval érkeznek a diákok, mindenki ugyanazon a 30-50 méteres útszakaszon próbálnak megállni, így óhatatlanul kialakul a torlódás és a közlekedési káosz. Ha az autók több környező utcában, szabályos parkolóhelyeken oszlanak el, az iskola közvetlen környezetében lényegesen kevesebb manőver történik, ergo nagyobb biztonságban lehetünk.
Mert mi történik akkor, ha gyermekünkkel az utolsó néhány percet gyalog tesszük meg (vagy ha már nagyobb, teszi meg)?
Erre külföldön külön fogalom is létezik: Park and Stride, vagyis „parkolj és sétálj”.
A brit közlekedési hatóságok School Street útmutatója kifejezetten javasolja, hogy ahol az iskola előtti autóforgalmat korlátozzák, ott járható távolságra külön Park and Stride pontokat alakítsanak ki. Ezek akár közeli közparkolók vagy – megállapodással – üzletek, közösségi létesítmények parkolói is lehetnek.
A koncepció tehát nem az, hogy „ne vidd autóval a gyereket”, hanem az, hogy ha már autóval viszed, nem feltétlenül szükséges egészen az ajtóig menni. De ha mégis beleállnál a kora reggeli „boxba” a többi közlekedővel, erre az esetre is van néhány tanácsunk…
Budapesten is ebbe az irányba indultak el
Magyarországon sem teljesen idegen ez a gondolkodás. A BKK Sulizóna programjában például rendezett parkolóhelyeket és rövid idejű megállásra szolgáló „Puszi és Pá” helyeket alakítottak ki, illetve egyes helyszíneken az iskola előtti útszakasz időszakosan akár teljesen gépjárműmentessé válhat.
Az úgynevezett iskolautcák egyik célja éppen az, hogy az autóforgalom ne közvetlenül a kapu elé koncentrálódjon, ahol a gyerekek és szüleik is általában felfokozott idegállapotban, kapkodva „bóklásznak”, főleg iskolakezdéskor.
A BKK szerint így az iskolához érkező forgalom jobban eloszlik a környéken, csökkenhet a zsúfoltság, és kisebb az esélye annak, hogy egy gyerek egy parkoló autó takarásából lépjen az útra.
Az első budapesti felmérések is érdekes eredményt hoztak: két vizsgált iskola környezetében a Sulizóna kialakítása után 27, illetve 41 százalékkal nőtt a válaszadók gyalogosként érzett biztonságérzete. A felmérésben körülbelül 600-an vettek részt néhány éve.
Külföldön ennél tovább is mentek
Londonban és több brit városban már több száz School Street működik. Itt az iskolák előtti utcáknál meghatározott reggeli és délutáni időszakokban korlátozzák a gépjárműforgalmat.
Az eredmények természetesen helyszínenként eltérnek, de több vizsgálat jelentős forgalomcsökkenést mért. Hackney iskolautcáin például átlagosan 68 százalékkal csökkent az iskola előtti forgalom, míg más brit vizsgálatok egyes helyszíneken 60-90 százalék közötti visszaesést mértek a korlátozott időszakokban.
A kevesebb autó pedig egy további, kevésbé látványos előnyt is jelenthet: London 18 általános iskolájánál végzett levegőminőségi vizsgálat szerint az iskolautcák ideiglenes lezárása a reggeli és délutáni érkezési időszakban akár 23 százalékkal is csökkentette a nitrogén-dioxid koncentrációját.
Jó, de akkor nem 200 méterrel odébb lesz a káosz?
Részben valóban áthelyeződhet a forgalom, ezért egy ilyen rendszert nem lehet egyszerűen úgy megoldani, hogy leraknak két virágládát az út közepére. A környező utcákat is vizsgálni kell, és szükség esetén kijelölt megállóhelyekkel, megfelelő gyalogos útvonalakkal kell széthúzni a forgalmat.
Vagyis nem az a cél, hogy ugyanazt a dugót egy utcával arrébb költöztessük. A cél az, hogy száz autó ne ugyanazon az ötven méteren akarjon megállni, hanem mondjuk 2-3 utcában, több száz méter hosszan.
Természetesen nem minden gyermek és nem minden iskola esetében ugyanaz a megoldás működik. Egy elsős más helyzetben van, mint egy hetedikes, és egy forgalmas főút mellett álló iskola környezete sem hasonlítható össze egy kertvárosi mellékutcával.
De ha van biztonságos járda és megfelelő átkelési lehetőség, érdemes lehet egyszer kipróbálni, hogy a káosztól távolabb állunk meg.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
