A Porsche mindössze négy évig, 1989 és 1993 között gyártotta a 964-es szériát, amelyre a léghűtéses 911-esek korszakának csúcspontjaként emlékezik az utókor. Habár utódja, a 993-as sem kapott még vízhűtést (azt majd csak az 1997-től gyártott 996-oson vezette be a Porsche), de a 964 olyan fejlesztéseket kapott elődjéhez képest (Tiptronic váltó, elektronikusan szabályozott összkerékhajtás, csavarrugók, ABS, szervokormány), amelyek széles körben biztonságosan és kényelmesen vezethetővé tették. Nem mellesleg bődületesen jól nézett ki.




Mindezekből kifolyólag napjainkban a 964-es széria áll a legtöbb restomod-műhely tevékenységeinek a középpontjában. Ilyen manufaktúra a brit Theon Design is, akik többször is is építettek már át 964-est, most pedig eljutottak a nyolcadik projekthez, amit egy brit ügyfél rendelt meg – erre utal a GBR008 típusjelzés.
A 3,6 literes, hathengeres szívó boxermotort már korábbi projektjeikben is 4,0 literesre fúrták fel, és szénszálas alkatrészekkel szerelték fel. A fojtószelep elektronikus (by-wire) vezérlésű, ami lehetővé tette különböző üzemmódok alkalmazását, a várositól egészen a versenypályáig. Van egy külön lárma-módus, ahol a maximálisan elérhető motorteljesítmény (427 lóerő, 439 Nm) mellett durrogó kipufogót is kapunk.
Ehhez a 427 lóerőhöz 1146 kg-os menetkész tömeg társul, ami 2,68 kg/LE tömeg/teljesítmény arányt jelent, ami bámulatos érték – a Theon Design pontosan tudta, mihez kell hasonlítania: a modern Porsche 911 GT3 legkönnyebb kivitelében 2,78 kg/LE-t tud.
A váltó hatfokozatú, és szó sincs összkerékhajtásról. Kapott viszont öt paraméterében állítható félaktív futóművet az autó (a holland TracTive-től), valamint az első tengelynél átmenetileg megemelhető a hasmagasság, ami hasznos, ha fekvőrendőrön kell áthajtanunk.
Az autót a megrendelővel szorosan együttműködve fejlesztették és gyártották, minden megoldás kifejezetten az ő kérésére született.
A karosszéria például teljes egészében szénszálas panelekből készült, kivéve az ajtókat: ezeknél, mint a cég minden eddigi átépítésénél, megőrizték az eredeti acél szerkezetet, hogy a nyitási és csukási érzet ugyanolyan legyen, mint egykoron. A szürkére fényezett felületet haragoszöld részletek díszítik, a lámpabúrák sötétítettek, a 17 colos keréktárcsák fekete-szürke színűek. A féknyergek az oldalfalon ordító Porsche-felirattal azonos színűek.
A utastérben szénszálas felületek találkoznak fekete bőrrel, amelyeket megint csak a kívül alkalmazott méregzölddel varrtak. Az üléseket a Recaro szállította, a lábtámaszok alumíniumból készültek, a kilincseket, a szellőzőrostélyokat és a műszerfali betéteket fémből esztergálták.
Az egyedi műszereken a karosszéria zöldje és szürkéje köszön vissza.
Egy harminc éves autóban stílustörés volna komoly hifit vagy egyéb elektronikát elhelyezni, de hogy a mindennapi használat követelményeinek mégis megfeleljenek, az eredeti gyári fejegységhez különálló erősítőt és hat Focal hangszórót társítottak, a szénszálas középkonzolon pedig vezeték nélküli telefontöltőt alakítottak ki.
Az autó nagyjából 6000 munkaóra ráfordításával valósult meg. A konkrét költségekről nem beszél a cég, de az nem titok, hogy az árak 430 ezer fontnál (177 millió Ft) indulnak, amiben sem az adók nincsenek benne, sem a kiindulási alapot jelentő, öreg 964-es.
A Theon idén mindössze hat ügyfélautót épít, és gyanítjuk, hogy évekre előre tele van a naptárjuk.










