Újabb egyedi autót épített egy ügyfele kérésére a Ferrari. A maranellói gyártótól soha nem álltak távol az ilyen feladatok, valójában az elmúlt tíz-tizenöt évben váltak rendszeressé a megbízások: alighanem csak a Ferrarin múlik, hogy ezekből a rengeteg időt, pénzt és munkát igénylő projektekből évente csak egyet vállal be, eléggé nyilvánvaló, hogy ennek az ügyfélkörnek a számára a pénz nem akadály.
Hogy csak ennek az évtizednek a terméseinél maradjunk, ott volt a P80/C, az Omologata, a BR20, az SP38, az SP51, a KC23 és az SP-8; most pedig megérkezett a legújabb one-off projekt, az SC40.
Az alapokat a hathengeres motorral szerelt 296 GTB adja. Az alábbi értékek erre vonatkoznak, de mivel más infót nem közölt a Ferrari, valószínű, hogy itt nincs változás. A 663 lóerős, 3,0 literes V6-os motorra épülő hibrid hajtáslánc rendszerteljesítménye 830 lóerő, a maximális forgatónyomaték 740 Nm. Az autó 2,9 mp alatt gyorsul 0-100 km/órára, további 4,4 mp elteltével pedig már 200 km/óránál jár.
Annál látványosabb a kontraszt a 296 GTB elegáns, lágy vonalai és az SC40 szögletessége között. Ugyanakkor a nagy példakép, az F40 geometrikus dizájnjáig nem mentek el a tervezők, egyes részleteket finom ívekkel dolgoztak el, ami modernné, mégis hitelessé teszi a megjelenését.
Az alapvető arányok és stíluselemek megint csak az F40-est idézik: hosszú orr, rövid hátsó túlnyúlás, magasba emelkedő, a hátsó kerékdobból kinövő (de attól egy vékony, fekete törésvonallal elválasztott), fix szárny. A szárny alatt húzódó motorteret sötétített polikarbonát borítja, a középen kivezetett kipufogó végcsövei titánból és szénszálas kompozitból készültek.
Oldalról az ajtók mögötti, áttervezett légbeömlők, szemből az F40 megoldására rímelő fényszóróház és hűtőlevegő-bevezetés (természetesen az összes szögletes) határozza meg a képet; a 296 GTB-vel a lökhárító alatti légterelő penge teremt kapcsolatot.
Az utastérben ahol csak lehetett, kevlárt alkalmaztak, a lábterekben, az ülések mögött, még a padlón is. A kormánykerék, néhány műszerfali betét, a motortér és a csomagtartó is ebből a különleges anyagból készült.
Még a fényezést is ehhez igazították: a karosszéria bizonyos fényviszonyok között megváltoztatja a színét, és a nyers kevlárhoz válik hasonlatossá.
A nyolcvanas évek stílusában megrajzolt, sajtolt SC40 logó az autó jobb oldalán látható, az üzemanyagsapka, illetve a töltőfedél szálcsiszolt alumíniumból készült.
Az autót minden bizonnyal átadták már tulajdonosának, az a sablon azonban, amellyel a karosszériát formálták, a maranellói Ferrari-múzeumban lesz kiállítva a mai naptól.
Az Sc40 gyönyörű és különleges, viszont nincs akkora autótörténeti jelentősége, mint az alábbi, szintén egyetlen példányban létező autónak:
