120 éve halt meg a science-fiction (egyik) szülőatyja, az író, akinek munkáit több nyelve fordították le, mint Shakespeare műveit: Jules Verne, avagy Verne Gyula írt lírát, prózát és drámát, írt felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Hősei fantasztikus járművekkel utaztak, és ami ennél is fontosabb, Verne jó néhány modern járműtechnológiát megjósolt, a benzinmotoros autóktól kezdve a mágneses lebegtetésű vasútig. Egy valamit azonban ő sem láthatott előre: az iparművészeti irányzatok változásait, amelyek azóta többször újraírták a használati tárgyak esztétikumát.
A Mercedes-Benz Vision Iconic mintha pont Verne Gyula számára készült volna: stílusjegyei (különösen a belső tér kialakítása) az autóipar korai éveibe repítenek vissza bennünket, ugyanakkor a technológiai tartalom nem napjainkat, hanem a jövőt idézi – hogy a közelit vagy a távolit, ezt majd csak utólag fogjuk tudni megmondani.
Az autó kontúrjai a 2016-os Vision Mercedes-Maybach 6 kupétanulmányra emlékeztetnek (az pedig az 1920-as évek legnagyszerűbb luxusautóira hajazott), a márkalogó csillagágait szimbolizáló háromágú nappali fény a 2022-es Vision AMG, majd az 2023-as Concept CLA hasonló megoldására rímel. Ellenben a hatalmas, függőleges hűtőmaszk sűrű rácsozatával az 1930-as évektől fogva három és fél évtizeden át uralta a Mercedes dizájnját, kivéve az SL-szériákat és néhány sporadikus tanulmányautót. A pajzs csak az 1970-es évek elején, a W116 megjelenésével vált szélessé és lapossá, bár a sűrű rácsozat ekkor is megmaradt.
Ha a külső a múlt század középső harmadának különböző pillanataiból építkezik, az utastér jóval messzebb ment vissza az időben ihletért, és bizony akár Verne műveiben is megállta volna a helyét. A klasszikusnak tűnő, de valójában vaskos karimájú négyküllős kormánykerék mögött egy giroszkópszerű szerkezetbe szerelt apró kijelzőn jelenik meg a sebesség, a teljes műszerfal egy üvegből (plexiből?) készült szivar – egy léghajó –, mögötte igazgyöngyberakás.
A középkonzol helyén egy forgó tárlóban jelennek meg különböző funkciók, az időmérő órától kezdve a Mercedes-logóig, amely egyébként az AI-asszisztens hívópanelje. Az ajtópaneleket szalmaintarzia, az üléseket bársonyszövet borítja, a két első ülés egyetlen egységet alkot, a határvonalat épp csak jelképesen rajzolja ki egy aranyló sáv.
Ezzel a végére is értünk az archaizálásnak, mert a Vision Iconic többi jellemzője még 2025-ben is sci-finek hangzik. Ilyen a szolárcellaként működő fényezés – egy hajszálvékony fotovoltaikus réteg, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy autókat borítsanak be vele. Egy akkora autónál, mint a Vision Iconic, évente akár 12 ezer kilométer megtételére elegendő elektromos energiát is meg tudna termelni a karosszéria – ennek persze akkor van értelme, ha a jármű tisztán elektromos hajtású. A réteg nem tartalmaz szilíciumot, sem ritkaföldfémeket, és jól újrahasznosítható.
A fent említett mesterséges intelligencia megjelenése, vagy az önvezető funkciók bevezetése minden eddiginél nagyobb teljesítményű számítógépes rendszert feltételez a modern autókban. A Vision Iconic a Mercedes és partnerei által kutatott neuromorf számítástechnikát alkalmazza, amely úgy működik, mint az emberi agy – egy ilyen rendszer beérné tizedannyi energiával, mint a jelenlegi fejlett számítógépes architektúrák, miközben gyorsabb volna azoknál.
Ezt kihasználva a Vision Iconic 4. szintű önvezető funkciót kapott: autópályán teljesen önállóan halad, az utasok akár alhatnak is, célhoz érve pedig emberi beavatkozás nélkül elvonul a garázsba.
Ennek alapfeltétele az elektronikus (by-wire) kormánymű, amely kívülről nem látszik, és a Lidar, azaz a lézeres radar, amelyet a szélvédőkeret mögött rejtettek el: a szenzor használaton kívül elbújik, így nem bontja meg a karosszéria harmonikus vonalait.
Szintén kupé, szintén a múltból építkezik a Renault 17 újraértelmezése.
