A facelifttel alig-alig változott a Sportage megjelenése. A kocsi ugyanakkora és ugyanolyan lendületes, hatásos a megjelenése, mint  leglényegesebb formai újítás, hogy most már egészen szemérmetlenül “el van lopva” a Porschék 2×4 menetjelző LED-je: a pöttyök a főfényszóró köré költöztek a lökhárító két széléről, ahol korábban laktak:

19-es felnin, nagy tetőablakkal és kétliteres, 185 lovas dízel-hibrid motorral, automata váltóval és 4×4-gyel áll az árlista csúcsán a Sportage legdrágább változata

A tengelytáv legfeljebb átlagos a kategóriában: 2670 mm. Ennek ellenére a Sportage helykínálata elképesztő. Elöl persze nagyjából a VW Up-tól felfelé bármiben jól el lehet férni, de a Sportage hátsó traktusa is igen tágas, ráadásul a SUV-okra jellemző térszűkítő apróságokat is sikerült valahogy kiküszöbölni. Az átlagos felnőtt térdei nem lebegnek az égben, az ülőlap kellő távolságra van a padlótól, a lábfej pedig még a legalacsonyabb pozícióba engedett első ülések alá is kényelmesen befér. A fejtér még a tetőablak tokozása alatt is bőven elegendő átlagos testméretű felnőttek számára.

A fullos, GT Line kivitelű tesztautó első ülése alapáron motoros állítású, szellőztetett-fűtött szék, a hátsó ülés támlája pedig oldalaként külön állítható. De vajon mekkora csomagtér marad egy 4,5 méter alatti hosszúságú, ennyire tágas utasterű kocsiban?

Nagy. Papíron még nem is olyan nagy: a hibrid-dízel rakterének padlója alatti akku helyigénye miatt a katalógusérték csak 439 liter (a többi Sportage 503 literével szemben). De mivel a tetővonal csak a kocsi végén törik le, a plafon pedig jó magasan van, a kalaptartó rolót viszaengedve még igen magasra cuccolhatunk a kocsiban.

A műszerfalon semmi extrém, semmi izgalmas, de az ergonómia kiváló

Ritkaság: befér a lábfej az ülőlap alá

Hátulról dönthető üléstámla? Hát – az nincs

A Sportage-et illető egyetlen ergonómiai kritikám viszont a csomagtérhez kapcsolódik: a Kia elspórolta a kocsi mögüli ülésdöntés lehetőségét. Motoros, láblendítésre is működő csomagtér-nyitás viszont van, az ötödik ajtó mozgása idegörlően lassú, de azt kell mondjam: ez teljesen átlagos a mai autóknál. (Ha én vennék fullos, GT-Line Sportage-et, hajlandó lennék fizetni, hogy ne legyen motoros nyitása a csomagtérajtónak.)

És akkor elérkeztünk a tesztautó lényegéhez. A kétliteres, 400 Nm csúcsnyomatékú, 185 lóerős dízelmotort 16 lóerős villanymotor-generátor egység egészíti ki, mely egy méretéhez képest meglepően kis kapacitású, alig fél kWh-s lítium-akkumulátorban tárolja illetve innen veszi fel a lassításkor megtermelt elektromos energiát. A 48 voltos elektromos rendszer önállóan gyakorlatilag nem képes mozgatni a testet, a dízelmotor mellé be-beszálló elektromos hajtás csak mankóként szolgál a haladáshoz.

A sebességváltó ebben a Sportage-ben nyolcfokozatú hagyományos automata, a hajtásképlet pedig 4×4-es, a manapság szokásos, alapvetően elsőkerekes, de a hátsó tengelyre a nyomaték felét átvinni képes teljesen automatikus működésű rendszer. A futómű elöl MacPherson, hátul kettős keresztlengőkaros, oldalanként független szerkezet.

A fedélzeti elektronika, a HMI példásan jól: gyorsan, könnyedén, átláthatóan, logikusan működik. Az érintőképernyő menüjében kevés a grafikusi kreativitás, de ez a fantáziátlanság kimondottan jót tesz a kezelhetőségnek. A navit egyszerű újraprogramozni, a hifi és a komfortcuccok menüjében is gyors a lavírozás. Mindössze egyetlen ponton tudok belerúgni a HMI-be, igaz, ott jó nagyot: a tolatókamera képminősége egyenesen nekem volt kellemetlen a Sportage-ben:

Azért ez a felbontás nagyon nem 2019

A vezetéstámogató rendszerek a nem-prémium mezőnyben elvárható szinten teljesítenek, elsősorban a biztonságot támogatják és nem a komfortszintet emelik.

Automata váltós, kényelmes családi dízel SUV: ez az autó akkor adja ki a legjobban a bukéját, amikor hosszú túrán, akár rossz minőségű mellékutakon csak megy-megy-megy vele az ember, százkilométereken át. Mit tesz isten, nekem össze is jött egy ilyen túra, mert ezzel a kocsival mentem el Zsolnára, a Kia-gyárba, az új ProCeed gyártás-indítására.

Mentünk kamionok mögött a hegyi utakon, mentünk autópályán, mentünk át városokon, és mintha nem történt volna semmi: nem fájt a hátam, a derekam, nem fáradtam, nem lankadtam, csak mentem, mentem, mentem. Csendes utastér, jó audio, finoman működő klíma, jó ergonómia és kényelmes ülés; ezt mind tudja a Sportage, és más nem is nagyon kell ahhoz, hogy az utazás, a hosszú utazás is pihentető és kellemes legyen.

Az igényes felfüggesztés és az összkerékhajtás azért, ha olyanunk van, kiváló úttartást, jó irányíthatóságot és nagyszerű menetdinamikát ad a Sportage-nek, az autó bumfordi megjelenését meghazudtolóan agilis, gyors és precíz a kanyarokban. A kormányzás pontos de nem ideges, a rásegítés mértéke és a faltól falig szűk 3 fordulatos áttételezés illik a kocsi méretéhez, békés, családi jellegéhez.

Azért ez gáz: a kipufogónak köze nincs a dizájnos látvány-csővégekhez

Nincs virtuális műszeregységes modernkedés, viszont az adatok jól leolvashatók, minden egyértelmű

Egy új dízel X3-as 12,5 millió forintos listaárról indul – hátsókerék-hajtással. Ehhez képest ez a 4×4-es, automata, fullextrás Kia 11,65 millió forint.

Kétliteres, magas felszereltségű, erős, automata 4×4-es dízel SUV: a fogyasztás valószínűleg nem elsődleges kérdés annak, aki ilyet vesz. Viszont, ha már hibrid, én valami sokkal jobbat vártam volna tőle. A 7,6-7,6 literes vegyes átlag normál használatban abszolút nem mutatja, hogy a bonyolult kiegészítő rendszernek bármilyen hatása volna a Sportage étvágyára: egy ekkora kocsi ilyen jellemzőkkel ennyit szokott enni, hibridség nélkül is. Valahol valami nagy hiba keveredhetett a Kia számításába, amikor ezt a motort összerakta, mert így ennek az egész komplikált és drága dízel-hibrid rendszernek pont annyira nincs semmi értelme, ahogy korábban a Peugeot 3008-ba és 508 RXH-ban sem volt.

185 lóerő két liternyi dízelmotorból: nem nagy szám, még hibrid nélkül sem. És karos kitámasztás? Egy teleszkóp illett volna ide

Szerethető családi autó, tágas és komfortos utastérrel, jól kihasználható csomagtartóval, reális áron. Nagy tempónál is stabil és biztonságos, földúton is magabiztos és dinamikus. Az elektronikus extrák terén abszolút up-to-date, az érintőképernyős menürendszer és az összes szolgáltatás finoman, elegánsan, kezelhetően, hasznosan működik. Nem túlzás, ha azt mondom: méret- és teljesítmény-kategóriájában az egyik legjobb autó a kínálatban, minőségérzetben is nyújt annyit, hogy az ember ne (nagyon) kívánkozzon át prémiumautókba belőle.

Viszont a dízel-hibridrendszer nem jött be. Semmi gyakorlati haszna nincs, fogyasztásban, dinamikában észrevehetetlen a hatása. Ezen még sokat kéne fejlesztenie a Kiának, de szerintem lesz rá energiájuk, mert minden más tökre rendben van a Sportage-en.

Szavazás