Ha ez a porcelánfehér Peugeot 504-es szedán mesélni tudna, valószínűleg fordulatos regényt lehetne írni az életéből! A történet Ausztráliában indult, ráadásul a rivális Renault melbourne-i gyárában, ahol az R12-esek és R16-osok mellett rakták össze a konkurens márka autóját. A 2,3 literes, 70 lóerős dízelmotorral és négyes kéziváltóval szerelt robusztus gép az első, brisbane-i gazdájához rögtön 2400 kilométert utazott. Az első kilenc évben három tulajdonos közel 500 ezer kilométert hajtott bele a kényelmes városi lét helyett, mire Graham Smith farmer megvette.
Egy motorfelújítás után jött a kőkemény queenslandi kiképzés: mély nyomvályúk, éles kövek és a mindenhová bejutó finom ausztrál vörös por. Később a farmer tanárnő lánya hajtotta a gépet az elszigetelt bennszülött telepek között, gyakran 40 fokos hőségben letolva az 1600 kilométeres utakat, de sosem kellett segítséget hívnia, az 504-es mindig célba ért.
Később egy újabb rokon, aki köztudottan „nehéz lábú” volt hajtós évei után, az óra szerinti 900 ezer kilométernél jött a nagy generál: új dugattyúgyűrűk, csapágyak, vezérműlánc, hengerfej, futómű-, fék- és differenciálmű-felújítás biztosította a túlélést.
Amikor 1997-ben a farmer megelégelte a perzselő nyarakat és visszaköltözött a smaragdzöld Írországba, a gépet is vitte magával. Konténerben az indiai Bombaybe küldte, odarepült, majd a saját lábán vezette haza a kontinenseken át. Észak-Pakisztánban Kalasnyikovos fiatalok vették rá, hogy a biztonság kedvéért szerezzen be tőlük fegyvert és lőszert, a bürokratikus, pocsék utakkal teli Iránon pedig egy hét volt átjutni, de cserébe nagyjából 300 forintból csurig lehetett tankolni gázolajjal.
504
A Peugeot 504-est Európában 1968-tól 1983-ig, míg globálisan – többek között dél-amerikai és afrikai összeszereléssel – egészen 2006-ig gyártották. A rendkívül sokoldalú modellt számtalan karosszériaváltozatban, így négyajtós szedán, ötajtós kombi, kétajtós kupé, kabrió és még pickup formájában is kínálták. A hajtásról soros négyhengeres benzinesek és dízelek gondoskodtak, a prémium kiviteleket pedig 2,7 literes V6-os benzinmotorral is felvértezték. Az egész világon hatalmas sikert aratott, és számos országban, a legmostohább útviszonyok között is bizonyított. Pályafutása során az összes karosszériaváltozatot egybevetve több mint 3,7 millió példány gördült le a gyártósorokról, amivel a francia márka történetének egyik legmeghatározóbb típusává vált.
A gép később a brit Peugeot Club titkárához került, és nem vitrindíszként, hanem napi használatban lépte át Európában az egymillió kilométeres álomhatárt.
Nem csoda, hogy a gyenge infrastruktúrájú piacokon legendává vált, több mint 3 millió példányban gyártott típus (amelynek afrikai gyártása jócskán túlélte az európait) a motorsportban is tarolt. Hosszú rugóútjaival és elpusztíthatatlan mechanikájával az 1970-es években megnyerte a Marokkó Ralit, valamint 1975-ben és 1978-ban a kőkemény East African Safari Rallyt is, napjainkban pedig a Peking–Párizs vagy a London–Fokváros extrém történelmi túraversenyek sztárja.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
