A kelet-kínai Wuhu városában nemrég szolgálatba állt az „Intelligent Police Unit R001” névre keresztelt robotrendőr.
Távolról nézve még akár embernek is hihetnénk: egyenruhát visel, fehér sapkát és fényvisszaverő mellényt, és ugyanúgy áll a forgalom közepén, mint hús-vér kollégái. Közelebb lépve viszont már egyértelmű, hogy itt valami egészen másról van szó – a futurisztikus, fémes megjelenés inkább egy sci-fi világát idézi.
A robot nem csak látványosság
A város közlekedési rendszeréhez kötötték, így a jelzőlámpákkal összehangolva irányítja a forgalmat, miközben kameráival folyamatosan figyeli, mi történik körülötte. Ha szabálytalanságot észlel – például ha egy gyalogos rosszkor lép le, vagy egy kerékpáros rossz sávba téved –, azonnal közbelép, és hangos figyelmeztetést ad. Nem büntet, nem igazoltat, de nem is hagyja szó nélkül a szabályszegéseket.
A rendszer mögött mesterséges intelligencia dolgozik, amely képes önállóan felismerni a tipikus közlekedési szabálysértéseket. A robot ráadásul nem egy helyben álló „okoskamera”: szükség esetén képes önállóan mozogni, más pontokra átgurulni, és ott folytatni a munkát. A feladatai közé tartozik a szabálytalan parkolás felismerése és az utak valós idejű megfigyelése is, az adatokat pedig azonnal továbbítja a központba.
A helyi rendőrök szerint kifejezetten hasznos segítség. Nem fárad el, nem kér szünetet, és rossz időben is ugyanúgy végzi a dolgát, mint napsütésben. Épp ezért elsősorban nem helyettesíteni akarják vele az embereket, hanem levenni róluk a monoton, folyamatos jelenlétet igénylő feladatokat.
Wuhu csak egy állomás ebben a folyamatban
Az elmúlt időszakban több kínai város is kísérletezni kezdett robotrendőrökkel: Csengtuban például már különböző típusú – kerekes, négylábú és humanoid – egységek járőröznek, Hangcsouban pedig szintén forgalomfigyelő robotokat állítottak szolgálatba. A tendencia egyértelmű: Kína igyekszik minél gyorsabban valódi környezetben tesztelni és fejleszteni az úgynevezett „megtestesült” mesterséges intelligenciát.
Tehát a kérdés már nem az, hogy megjelennek-e ezek a rendszerek a mindennapokban, hanem az, hogy milyen gyorsan terjednek el.
