Bár Németország évtizedeken át abszolút úttörőnek számított a mágnesvasút-technológia fejlesztésében, és az első éles bevetés már szinte a küszöbön állt, egy végzetes katasztrófa derékba törte az egész programot.
Hazai szemmel nézve már a 200 km/órás utazótempó is egyfajta földi repülésnek hat, ám a német vasúti hálózatban a nagysebességű vonatok mindennaposak. A kilencvenes évek mérnöki gárdája azonban még ennél is messzebb tekintett: az új technológiával a bűvös 500 km/órás álomhatár áttörését tűzték ki célul.
Így született meg a legendás Transrapid projekt. A gigantikus költségvetést felemésztő, éveken átívelő fejlesztés ellenére ez a merész vízió sosem vált valósággá.
A próbapályát már 1987-ben átadták, míg az első teljesen működőképes prototípus 1999-re emelkedett a sín fölé. A tesztjármű 501 km/órás végsebességet ért el, de a mérnökök valójában 550 km/órás utazótempót vizionáltak a tervezett Berlin–Hamburg vonalra.
Maglev
A lebegő mágnesvasút, vagy gyakran használt angol rövidítéssel maglev vasút olyan vasúti rendszer, amelynél a járművek pályán tartását és hajtását a hagyományos kerekek helyett mágneses mező végzi. Elektromágnesek vannak a szerelvény aljában, amiket a kocsikban lévő akkumulátor táplál. Az azonos mágneses pólusok (a pályán illetve a vonaton) taszítják egymást. A maglev vonat részére teljesen különálló pálya kell. Ez jelentősen megdrágítja a beruházást.
A hipergyors megoldás megvalósulását azonban több tényező is hátráltatta.
A legismertebb eset egy tragikus ütközés volt, amely nagyban visszavetette a technológiába vetett bizalmat. 2006 szeptember 22-én Lathen mellett a 170 km/h-val száguldó Transrapid vonat egyenesen beleszaladt egy, a síneken várakozó, karbantartási munkát végző járműbe, amit 500 méteren át tolt maga előtt, mielőtt a szétroncsolódott vonat végül lefékezett.
A balesetről kiderült, hogy emberi mulasztás történt a biztonságos működtetés és a protokollok ellenőrzésében. A balesetet követően Bärbel Wempe, a sürgősségi szolgálat 56 éves dolgozója, aki az elsők között volt a helyszínen, megjegyezte, hogy „a Transrapid a pusztulás szimbólumává vált, és már nem az optimista jövő egyik eleme”.
Ezzel nem kaszálták el azonnal a programot, a Transrapid München megvalósítása egészen 2008-ig terítéken maradt. Azonban ennél a valós használatra tervezett 37,4 kilométeres szakasznál már látszott, hogy a költségek brutálisan elszállnak: a kezdeti 1,85 milliárd több mint hárommilliárd euróra nőtt, a szövetségi és a tartományi kormányok képviselői 2008. március 27-én megállapodtak abban, hogy a projektet nem valósítják meg.
A Transrapidot a magasba emelik. Bochumba érkezik a Transrapid. A Transrapid 07 új kiállítási tárgyként kap helyet a Bochumi Vasúti Múzeumban. A múzeum a járművet és annak egy pályaszakaszát a nürnbergi székhelyű Max Bögl vállalattól szerezte be, amely korábban részt vett a Transrapid fejlesztésében. F (Fotó: Fabian Strauch/picture alliance via Getty Images)
Miután a hazai kereskedelmi alkalmazás esélytelennek tűnt, és a technológiát leginkább csak exportálni tudták (az egyetlen működő vonal Kínában, Sanghajban épült meg), a latheni kísérleti üzem fenntartása is értelmét vesztette. A létesítmény működési engedélye 2011 végén lejárt, a pályát bezárták, és ezzel a történelmi Transrapid-program Németországban hivatalosan is véget ért.
Hol vannak ma?
A program során használt szerelvények külön-külön úton “indultak el” a Transrapid csődjét követően. A a speyeri technikai múzeumban bárki megnézheti a TR04-est, a TR05 szintén megvan, és múzeumi tárgyként megtalálható Kasselben a helyi múzeumban. A hatos számú vonat egy sínszekción áll Bonnban, a Német Múzeumban. Aki a TR07-esre kíváncsi annak a Bochumi Vasútmúzeum felé kell vennie az irányt, ide 2024-ben került el a viharvert szerelvény egy szekciója, és már méltó helyen és állapotban tekinthető meg.
A TR08-as egyik része még mindig a tesztközpontban található Lathenben, 2024-ban kapott egy mosást, de ez a legelhanyagoltabb darabja az egykor jövőt képviselő technikának.
Tehát azok a videók amelyek az “elhagyva rohadó német technikáról” szólnak nem teljesen fedik a valóságot.
Akad egy-egy szabad ég alatt tárolt szekció, de a németek ügyelnek vívmányaik, fejlesztéseik méltó kiállításáról, az országban több helyen is jó állapotú, megtekinthető Transrapid vonatok várják az érdeklődőket.
Bár fizikailag nem Németországban van, fontos megemlíteni, hogy a program egyetlen sikeresen exportált és kereskedelmi forgalomba állt változata (mely a Transrapid 08 technológiájára épül) ma is működik Kínában, a Shanghai Maglev Train vonalán. Ezek a szerelvények a Putung nemzetközi repülőtér és a belváros között szállítják az utasokat, a technológia egyetlen élő, mindennapos használatban lévő példájaként.
