Évek óta nem látott hómennyiség zúdul az országra, és ma már van a sofőröknek egy komplett generációja, akik nem vezettek tartósan téli körülmények között. Nekik a havazás extra kihívás, ezért szeretnénk pár tanácsot adni, hogy miként készülhetnek fel a neccesebb helyzetekre.
Nézzük, milyen trükkökkel juthatunk tovább, ha a téli abroncsok ellenére szorult helyzetbe kerültünk. Az első elakadásnál még marad egy kis remény, hogy talán orvosolható a baj ügyesebb nyomválasztással, nagyobb lendülettel, de lélekben készüljünk rá fel, hogy előbb-utóbb úgyis ki kell majd szállni a fűtött ülésekből, megoldani a helyzetet.
Hintapolitika
Ha csak a mélyebb hó fogja meg az autót, ne essünk pánikba, inkább nyúljunk a klasszikus „hintáztatós” módszerhez. A technika lényege a ritmus: egyes fokozat, pici gáz, gyors váltás rükvercbe, és vissza. Ezzel a billegtetéssel próbáljunk lendületet gyűjteni, hogy az autó saját tehetetlenségét kihasználva kikecmeregjünk a szorult helyzetből.
Ha sikerül egy kicsit visszatolatni, mérjük fel a terepet, és fussunk neki újra a szakasznak – de csak ésszel! A nagy gáznak és a tempónak kizárólag akkor van értelme, ha a lendület biztosan felvisz a tetőre. Ellenkező esetben csak azt érjük el, hogy még mélyebbre ássuk magunkat a hómezőn, távolabb minden segítségtől.
Fontos ismernünk az autónk hajtásláncát, és annak beállítási módjait. Sok modern autó vezetéstámogató rendszere egyszerűen nem engedi kipörgetni a kerekeket, ami ilyen havas körülmények között előnyös is lehet. Ezért a szabaduláshoz kapcsoljuk be a több típusban megtalálható téli, havas üzemmódot (ha van), vagy deaktiváljuk a menetstabilizáló rendszert. Általában az ESP OFF feliratú gomb hosszabb megnyomásával tudjuk megtenni mindezt, ilyenkor a gombon látható piktogrammal megegyező, sárga jelzőfény gyullad ki a műszerfalon. Szabadulás után pedig kapcsoljuk vissza a biztonságunkat óvó rendszert, ami normál úton megkönnyíti a haladást.
Ha a dicsőséges szabadulás elmarad, jöhet a B terv. Öltözzünk fel rendesen (sapka, sál, kesztyű), mert odakint nem lesz meleg, és irány a csomagtartó.
Valljuk be, hóláncot ritkán tartunk már a hétköznapi magyar télre, inkább csak a síeléshez, hegyi túrákhoz jön jól. Ha van, akkor felszereléskor mindig a hajtott kerékre kerüljön az eszköz. Csak addig hagyjuk fent, amíg vastag havon vagy jégen járunk. A tiszta aszfalt pillanatok alatt tönkreteszi a láncot, ami ha elszakad, csúnya munkát végezhet a karosszériában és a futóműben is.
Improvizáció ‒ mit tegyünk a kerék alá?
Ha nincs lánc, de nem is fagyott páncéllá a táj, próbáljunk tapadást varázsolni. Szórjunk a kerekek alá homokot, kavicsot, avart, fenyőágat – bármit, ami növeli a súrlódást. Különösen oda koncentráljunk, ahol a kipörgő kerék már tükörsimára polírozta a havat. (Bár minden szakértő elmondja, hogy ne nyomjuk tövig a gázt, lássuk be: az idegesség hevében mindenki megpróbálja egyszer „kierőltetni” az autót, általában sikertelenül.)
A gumiszőnyegmítosz: Sokan esküsznek rá, hogy az autószőnyeget kell a kerék alá tenni. Ezt a tippet valószínűleg a szőnyeggyártók lobbija terjeszti. A valóságban a kerék vagy kilövi a szőnyeget az erdőbe (sosem látjuk többé), vagy egyszerűen maga alá gyűri és elássa. Helyette maradhat a hólapátolás, kézzel, lapáttal, bármivel.
Lóerő helyett emberi erő
Ha a technika csődöt mond, marad az izomerő. Ha van utasunk, kérjünk meg mindenkit, hogy szálljon ki, és tolja meg az autót! Alapvető tanács: a tolást végző emberek sose álljanak a megcsúszó autó útjába! Készítsük fel a segítőket, hogy ha a kocsi végre fogást talál és megindul, ne álljunk meg azonnal visszavenni őket, mert elveszik a drága lendület. Lehet, hogy sétálniuk kell egy kicsit utánunk, de ez még mindig jobb, mint újra elakadni.
Ha egyórányi küzdelem után sem jutottunk előrébb egy tapodtat sem, ne kínozzuk tovább se magunkat, se a technikát. Kérjünk segítséget!
Egy arra járó autós vagy a legközelebbi falu lakói biztosan segítenek. Szinte törvényszerű, hogy valahol előkerül egy helyi erő egy Lada Nivával, vagy MTZ ülésében, aki rutinosan kirántja a pórul járt autósokat a hóból.
A vontatás havas úton külön művészet, de a legbölcsebb mégis a megelőzés: kopott gumival el se induljunk, és kerüljük el a járatlan utakat. Ha mégis muszáj menni: legyen nálunk hólánc, egy rendes lapát, némi szórni való anyag (homok/murva), egy erős vontatókötél, és nem árt, ha a telefonunkban ott lapul egy helyi traktoros vagy vadász száma. Életmentő lehet.
