Ha lenne aszfaltozott út a Holdig, akkor a cikk főszereplője, az igáslóként hajtott Lexus ES 300h kilométer-számlálója már annyit mutatna, mintha egyszer elment volna égi kísérőnkig, és éppen most érkezne vissza a kiindulópontra.
A 760 ezer eddig megtett kilométernél járó hibrid szedán már a visszaút végén járna. Tekintve, hogy a jármű még nincs öt éve használatban, bátran állíthatjuk: az évenkénti több mint 150 ezer kilométeres terhelést játszi könnyedséggel viselte.
Erről a konkrét példányról nyugodt szívvel mintázhatnánk a megbízhatóság emlékművét – sőt, mint később kiderül, a tulajdonosoknak pontosan ez a szándékuk vele. A higanyszürke fényezésű, négyajtós modellt 2020 novemberében szerelték össze Japánban (tehát mostanában töltötte be az ötödik évét), lengyelországi forgalomba helyezésére pedig 2021 februárjában került sor. Ez azt jelenti, hogy négy éve és kilenc hónapja rója az utakat rendületlenül.
A gépkocsi 0–24 órás szolgálatot teljesít, kiemelt (VIP) ügyfelek fuvarozását végzi. A volánnál egymást váltják a sofőrök, akik főként a lengyelországi Szczecinből szállítanak utasokat németországi repülőterekre, leggyakrabban Berlinbe. A közel öt esztendő alatt megtett 760 ezer kilométeres távolság átlagolva évi 152 ezer, havi 14 ezer, napi szinten pedig 450 kilométert jelent.
Mivel az autót professzionális felhasználók üzemeltetik, akik vigyáznak a munkaeszközükre, természetes, hogy a szervizelést kizárólag hivatalos márkakereskedésben végeztették. A legfontosabb tanulság azonban ez: a 760 ezer kilométeres futás alatt egyszer sem hagyta cserben utasait, a hibrid ES minden alkalommal terv szerint célba ért. Bár a kopóalkatrészek cseréje rendszeres volt, éppen ez a gondoskodás alapozta meg a hibátlan működést.
Az első, nem rutinszerű karbantartási beavatkozásra 212 ezer kilométernél került sor, amikor az ablaktörlő lapátok már csíkot húztak, így cserélni kellett őket. Ezt újabb eseménytelen 100 ezer kilométer követte, majd 318 ezernél a fékrendszer zajcsillapító lemeze szorult cserére. Bár ez nem okozott működési hibát, a prémiumszedán csendes utasterében már zavaró volt a fékek enyhe zaja. A fékrendszerhez legközelebb 433 ezer kilométernél kellett nyúlni, ekkor a hátsó fékdugattyú tömítése érett meg a cserére.
Az első lengéscsillapítók 483 ezer kilométerig bírták a gyűrődést, majd 524 ezernél egy apróbb, olcsó javítás következett: a motorháztető zárszerkezetének rúdját kellett újra cserélni. A legkomolyabb szervizműveletre 537 ezer kilométernél került sor: a kötelező karbantartás keretében ekkor cserélték ki az első féktárcsákat és betéteket, valamint az első kerékcsapágyakat.
Hogy a fékrendszer elemei ilyen extrém ideig bírták, az a Lexus negyedik generációs hibrid technológiájának köszönhető. A rendszer ugyanis a lassítások oroszlánrészét a villanymotorral, regeneratív módon végzi (ezzel töltve az akkumulátort), így kímélve a hidraulikus fékeket. A hátsó fékbetétek egészen 552 ezerig szolgáltak, majd 614 ezernél ismét az ablaktörlők következtek. Egy újabb, a működést nem veszélyeztető apróság 714 ezer kilométernél jelentkezett: a bal első kerék guminyomásszenzora hibásodott meg, miközben a többi három kerék jeladója a mai napig tökéletes.
A hibrid hajtáslánc az átvétel pillanata óta hibátlanul teszi a dolgát. A cégnek esze ágában sincs nyugdíjazni az ES 300h-t; a céljuk az, hogy megvárják, amíg a számláló átlépi a bűvös egymillió kilométert. Ezt követően az autót a Lexus lengyel vezérképviselete vásárolja majd vissza, hogy a székházuk előtt állítsák ki büszkeségként.
