A Lamborghini Diablo igazi legendává érett az évek során. Még igazi műhelymunka volt, kis darabszámban készült dühöngő bika, ami minden porcikájában hozza a kilencvenes évek hangulatát.
Gyártása 2001-ben fejeződött be, az eladásra kínált példányok pedig egyre drágábbak. Teljesítményük még ma is lenyűgöző, de azért eltelt 24 év, és ha versenypályára kell menni, a régi Diablók alulmaradnak a fiatalabb, akár sokkal hétköznapibb típusokkal szemben.
A probléma miatt álmatlanul forgolódó tulajdonosoknak kínál megoldást egy San Marinó-i restomod-specialista, az Eccentrica. Tavaly, nagyjából egy évvel ezelőtt rukkoltak elő a Diablo modernizált verziójával, az 5,7 literes, szívó V12-es motor köré a legfrissebb, legjobb technikát építették.
Már az a verzió is lenyűgöző volt: a motor 550 lóerő mellé 600 Nm nyomatékot adott a sofőr kezébe, a korábbi öt- helyett hatfokozatú sebességváltót, valamint új szervokormányrendszert építettek be, az alvázat kompozit anyagokkal és új, aktív lengéscsillapítókkal szerelt dupla lengőkaros felfüggesztéssel erősítették meg. Nem hiányoztak a szénszálas karosszériaelemek sem.
Egy év alatt pedig rájöttek, hol lehet még csiszolni a technikán, így az Eccentrica V12 kapott egy újabb verziót, tipikus olaszosan jól csengő névvel. Ez a V-12 Pacchetto Titano, ami minden szinten még magasabb fokozatba kapcsol.
Kívül feltűnő újdonság a karbonból készült fix hátsó szárny, ami valós leszorítóerőt termel. Mivel pályán nagyon fontos az alacsony rugózatlan tömeg, ezért az elöl 19, hátul 20 colos felnik itt már egyedi, karbon-alumínium ötvözetből készültek a súlycsökkentés miatt. A pályás csapatásra készülve feszesebb rugókat és újrakalibrált adaptív lengéscsillapítókat is adtak a csomaghoz.
A beltér magáért beszél: alcantara, retró hangulatú digitális kijelzők, mart alumíniumkiegészítők és a jó üreg nyitott kulisszás váltókar teszik teljessé az élményt, a versenyautós vonal komolyságát pedig beépített tűzoltó rendszer mutatja.
A pőre karbonkarosszériával vaduló kivitel mellé jön még két extra feltűnő verzió: a Rose Phoenix rózsaarany fényezéssel, kókuszárnyalatú alcantarával és Maxpell Nabu bőrbelsővel, míg a Green Dragont pasztellzöld fényezéssel, fehér felnikkel, zöld-fehér bőr-alcantara belsővel és karbondíszítéssel mutatkozik be a Monterey Car Weeken.
Pontos árukat nem árulták el, de ez eléggé képlékeny, mert egy donor-Diablo is kell az átépítéshez, amihez ugye leginkább aukciókon lehet hozzájutni. Annyi biztos, hogy az alapkezelés tavaly 1,2 millió euróba, vagyis nagyjából 475 millió forintba fájt. Igen, ez tényleg a „pénz nem számít” kategória, amikor valaki egy befektetésnek is tökéletes, növekvő értékű ritka autóra rálocsol szűk 500 milliót, csak azért, hogy egy modern, de mégis analóg V12-es Lamborghinivel játszhasson.
