Odabent kissé komor a hangulat, pláne annak fényében, hogy egy kisautóban ülünk, ahol elférne a játékosság, néhány színes elem, poén. A Mazda2 viszont nem játszani akar, hanem inkább hűvös, elegáns, de csak annyira amennyire ez egy kisautónál még belefér. A sötét műanyagok itt a formájuktól lesznek izgalmasak, már az ajtón is van ezernyi görbület, különféle anyagok vegyesen, az egész puhától az egyszerű, kemény plasztikig. A fekete felületek komorságát selyemfényű ezüst betétek oldják a váltó és a légbeömlők körül, és érdekes textúrájú betét található a középkonzolon. Ez ugyan vonzza a port, de közel sem ordít rajta annyira, mint egy zongoralakk felületen.

Komor, sötét belső, de az izgalmas formák és a kerek légbeömlő kárpótol mindenért
Jól mutatnak a kerek légbeömlők – igaz, van lapos, vízszintes is közöttük, pont az utas előtt – és csinosak az ezüst vezérlőgombok a két ülés között. A középen, jó magasságban lévő központi kijelző érintőképernyős is tud lenni, de menet közben csak a vezető számára könnyebben elérhető vezérlőtárcsával lehet a menüjében kutakodni. A rendszer pillanatok alatt összebarátkozik a hozzá csatlakoztatott telefonnal, akár a navigációs, akár a zenejátszó applikációt kell futtatni rajta.

Pillanatok alatt összebarátkozik a telefonnal és mehet a zene, vagy a telefonos navigáció
Műszerfala egy nagyobb analóg sebességmérő köré sűrűsödik, tőle balra fordulatszámmérő, jobbra üzemanyagszint-mérő található. Kormánya vastag, kellemes fogású, rajta olyan gombokkal, amiket egész könnyű menet közben is megtalálni, használni. Elöl elég életteret kínál a Mazda2, a kormány, ülés is könnyen beállítható, de az üléspozíció talán magasabb az ideálisnál. Legalábbis én szerettem volna alacsonyabban ülni. Hátul, mint az utóbbi idők összes kisautójában, a láb- és a fejtér fogy el hamar, de 180-185 centis magasságig nincs baj a második sorban sem. Csomagtartója 250 literes, és a padlószint alatt a defektjavító készlet mellett is van még egy kis, 5 literes hely.

Finoman járnak a gombok, kapcsolók