A legújabb nem is annyira új újdonság a Volkswagen T-Cross, a T-Rocnál 12 centivel rövidebb, gyakorlatilag az új Polóból kigyurmázott kocsi. Éles-szögletes, divatos, de a tömegből nem különösebben kirívó a forma. Akinek ez probléma, olyan narancsmetál vagy türkiz fényezést  rendelhet, hogy rögtön kiugrik az utcaképből a T-Cross. Különösen, ha még a lakkozott peremű felniket is megkapja, amelyekből 16-os az alap, 18-as a legnagyobb méret.

Az egyetlen igazán érdekes motívum a hátsó lámpákat összekötő fényvisszaverő sáv. Ez majd a későbbi VW-ken is megjelenik állítólag, de valószínűleg azokon is csak passzív elemként, mert az aktívan fénylő-sugárzó csík a VW-csoportnál jelenleg a Porsche kiváltsága.

Egy fullextrás, 115 lóerős benzines példány

Méretek: 4108x1504x1584 mm

Mint egy kifestett körmű plázacica

A legnagyobb meglepetés hátul van: a csomagtartó alapértelmezésben 385 literes, és még ez alatt a tér alatt is van egy teljes pótkerék befogadására képes üreg. A 15 centis úton tologatható hátsó ülésekkel viszont 455 literesre növelhető a raktér, bár ilyenkor a hátul ülők lábainak magas felnőttek mögött már nem sok hely marad.

A hátsó traktusban hátraolt ülések mellett már-már kompakt autós a térkínálat, de még a legfullosabb bemutatóautókból is hiányoztak olyan kis figyelmességek, mint egy szellőzőrostély vagy a lehajtható középső könyöklő. És mi hiányzott még?

Mi hiányzik a képről? Bizony: nincs kapaszkodó a kb. 8,6 milliós kisautóban

Térdben icipicit szoros a hely az indokolatlanul széles középkonzol miatt, de amúgy nagyon sok a hely a kocsiban

385-455 liter a csomagtér mérete, a tologatható hátsó ülések állásától függően

A legjobb dolguk a T-Crossban persze az elöl ülőknek van, különösen a drága, jól kistafírozott példányokban. Az ülések szélesek, komfortosak, bár németesen kemény stílusban. A fejtér-lábtér meglepően tágas (bár a belső térdeket kissé nyomja a feleslegesen széles középkonzol).  Ami a legmenőbb és ebben a kategóriában még a VW-csoporton belül is példátlanul kifinomult a T-Crossban: a műszerfal.  A virtuális műszeregységet még ma sem kaphatja meg minden kiskocsi (itt rendelhető), a kormány már a VW-csoport új multikormánya, a központi kijelző  menürendszere, a konnektivitás sok nagyobb kocsiban is kevésbé kifinomult, akár konszernen belül is.

Ami újdonságértékű: a T-Cross már alapkivitelben is gazdag biztonsági elektronikával felszerelve érkezik a vevőkhöz. Holttér-figyelő, sávtartó automatika, ráfutás-gátló, gyalogosgázolás megelőző automatikus vészfékezés, hátsó keresztirányú forgalom-figyelés; ez mind szériában jár a kocsihoz.

Kevésbé érdekes, kiszámítható és az unalomig ismert viszont a hajtásláncok választéka. Ami most rendelhető: 1.0 három henger turbó-benzin 95 vagy 115 lóerővel. Ami hamarosan jön: 1.6 TDI 95 lóerővel, és a csúcs: 1.5 TSI 150 lóerővel. Automata váltó a leggyengébben kívül minden motorhoz kérhető, hétfokozatú DSG-re bízhatja a kapcsolgatást, aki megfizeti ezt a kényelmet. A futómű kisautós, elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros, a hátsó tengelyen dobfékek dolgoznak.

Az 1.6TDI még annyira nincs kész, hogy a motorburkolaton sincs utalás arra, miféle erőgép is ez

Három kocsit is kipróbáltunk: egy 95 lovas alap-benzinest ötfokozatú kézi váltóval, a 115 lóerős, erősebb verziót hatos kézivel és a 95 lovas dízelt, duplakuplungos automatával.

A háromhengeres két változata közti különbség érezhető, de nem jelentős, és nem a kisebbik érződik zavaróan gyengének, hanem az erősebb sem érződik meggyőzően izmosnak. A nyomaték 175 Nm a gyengébb, 200 az erősebb motornál. A gyorsulási adatok pedig ugyan nagyon különböznek, de a gyengébb motorral úgy jön ki a 11,5 másodperc 0-ról 100-ra, hogy muszáj harmadikba kapcsolni gyorsítás közben (óra szerint 94 km/h-nál szabályoz le a motor). Az erősebb katalógusában szereplő 10,2 másodpercet már csupán egy átkapcsolással meg lehet csinálni: óra szerint 102 km/h-nál, valószínűleg pont a valódi 100-nál fogy el a kettes.

A két motor közt szűk 200 ezer forint az árkülönbség; nem sok, de még ennyit is csak akkor tartok érdemesnek rááldozni az erősebbre, ha sokat autópályázna a kedves vevő a T-Cross-szal.

18 collos a feláras legnagyobb felni a T-Crosshoz

A dízel nyomatékosabb, 250 Nm-t tud, de ettől sem lesz az autópályák hosszútávfutó bajnoka a kocsi a maga 95 lóerejével. Viszont nyugodtabb, a DSG-vel (ami az erősebb benzineshez is rendelhető) nyilván kényelmesebb és érezhetően rugalmasabb volt a benzineseknél, és a motor hangját is majdnem ugyanolyan jól sikerült kizárni az utastérből, mint a szinte hihetetlenül, mondhatni gyanúsan csendes benzinesekből. Szóval aki gyakran menne hosszú útra az új kis VW-vel, jobban jár, ha nem adja meg magát a dízel-hisztériának.

A futómű, a kormányzás, a fékrendszer működése az oda nem figyelős, békés, nyugis hétköznapi közlekedéshez passzol. Minden inkább kényelmesebb, mint sportos, inkább puha, mint feszes, de így is a motorok képességeit messze meghaladóan stabil a T-Cross alépítménye. A csatolt hosszlengőkaros hátsó futómű és a hátsó dobfék egyszerűsége üzem közben alig észrevehető, viszont a hagyományos karos kéziféket nagy erővel kell meghúzni, hogy ténylegesen rögzítse is az autót lejtőn parkoláskor. (A később érkező másfél literes, 150 lóerős motorhoz nyilván más futómű és fék társul majd.)

Ilyen kis autóban nagyon látványos a (természetesen feláras) virtuális műszeregység és az erős fényű, nagy felbontású központi kijelző. Erről nem is fecsegnék sokat, inkább mutatom, miket tud és milyen szép a cucc:

A virtuális műszeregység műfajában a VW most a legmenőbb

A központi kijelző felbontása, fényereje kitűnő

A fapados T-Cross analóg órái

A klimatizálás nagyautósan finoman működik, a beats csúcshifi erősen és tisztán szól (bár egy kicsit inkább erősebben, mint tisztán), a konnektivitás abszolút up-to-date. A vezetéstámogató rendszerek jól működnek, de a Volkswagen nem a legokosabb, legkifinomultabb rendszereit építette be a T-Crossba. A sávtartó automatika nem vezet az ember helyett, hanem durván korrigál vissza, ha elhagynánk a sávot, ha pedig nem veszünk tudomást a “vegye át a kormányzást” üzenetekről pár tucat másodpercig, az elektronika mintegy megvonja a vállát, és a tempomatot sem kikapcsolva száguld tovább a bizonytalanba. (A legokosabb VW-konszern autók ilyenkor kirakják a vészvillogót és finoman megállnak.)

Kisautónak igen drága az új Volkswagen, tágas utasteréhez és a szokásos lenyűgöző VW-minőségérzethez képest viszont – szintén drága. Azért ez mégsem egy prémiumautó, az induló, fapados modell felszereltsége, utastéri hangulata nem sokban haladja meg a hazai piacvezető, még kimondani is fura, de így van: konkurensét, a Suzuki Vitaráét. Az alábbi listában a T-Cross alapmodellje hangulatában, frissességében a Citroën C3 AirCrosséhoz áll közel, a listaárak így néznek ki:

A VW T-Cross és néhány vetélytársa, háromhengeres kis turbós motorral – induló listaárak, forintban

Ez a kárpit kellene, hogy feledtesse a következő képen látható ajtókárpitot?

A Szahara, műanyagból

A VW konfigurátorában a képeken szereplő narancsszín autó felszereltségére hozva a T-Crosst az erősebb, de még mindig csak 115 lóerős háromhengeres benzinmotorral több mint 8,6 millió forintra jön ki. Ha úgy vesszük, reális, például egy Toyota C-HR még-nem-hibirid csúcsmodell is ennyibe kerül, de azért valahogy fura belegondolni, hogy egy közepesen felszerelt automata dízel Octavia áráért csak ilyen kevés autót ad T-Cross néven a VW.

Szerethető, csendes, külméreteit meghazudtolóan tágas utasterű kis crossover, jó ergonómiával, variálható beltérrel és korszerű elektronikus szolgáltatás-listával. A kis benzinmotor városban és nyugodt országúti vagy autópályás vezetési stílushoz elég, de cseppet sem dinamikus vele a T-Cross. Az egyszerű futómű is inkább támogatja a kényelmes, nyugis utazást, mint a vadulást.

A hátsó ülések 15 centis úton tologathatók

A legnagyobb problémának azt éreztem ezzel a kocsival, hogy rettenetesen eltávolodott a klasszikus autóbuzi értékrendtől. LEGO-elemekből összerakott kereskedelmi termék, nem érezni mögötte szívet-lelket, csak a profi technikai felkészültséget meg a még profibb marketinget. Nem is lenne ezzel baj, ha nem kerülne ennyibe.

A kétségtelenül jó műszaki tartalom önmagában (legalábbis számomra) nem indokolja, hogy valamiért, amire olyan nehéz vágyakozni, mint egy VW T-Crossra, ennyit kelljen fizetni. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a VW nem is ilyen finnyás, elkényeztetett autós újságírókra lő új és még újabb modelljeivel, szóval nyilván a T-Cross is sikersztori lesz.

Szavazás