A fénytechnikára alapozott külső után az autó belseje is nagyon más, mint amit megszokhattunk. Amit csak lehetett, azt igyekeztek egy kicsit – vagy nagyon – átalakítani, ha nem lehetett, akkor legalább máshova tenni, mint ahol keresnénk. Például az ablakemelők kapcsolóit a vezetőoldali ajtóról középre tették.

Pihepuha bőr borít mindent
Biztos van rá magyarázat, hogy ez miért jó, de nekem egy hétig tartott, míg megszoktam, hogy hol kell leereszteni az ablakot, hogy lehúzzam a kártyám a sorompónál. Utána már semmi baj nem volt, vele, sőt, még talán jobban kézre esett. Vagy csak ezt akartam hinni.

De nem ez a lényeg. A DS 7 belseje remek hely, masszív bunker hangulata van a finom, ebben az autóban sötétszürke hasított bőrtől – ami lehet fekete is, de a fura felülete miatt bámulatosan változtatja a színét – amibe bebugyolálták szinte az egész belsőt. És még színes díszvarrások is kerültek rá. Hogy ne legyen annyira egyhangú, a középkonzol kijelzője és az alatta lévő simogatós gombsor viszont fénylik, mint Salamon töke.
Kormánya tele van gombokkal, sőt, még mögötte is van pár, a megszokott PSA-s egységen, ami az adaptív tempomatot vezérli. A középső kijelző alatt lévő hangerőszabályzó is egész eredeti, nem tekergetni, hanem görgetni lehet. A tőle jobbra-balra húzódó szenzoros kapcsolósor nem a legszerencsésebb, vezetés közben zavaró, ha nincs határozott fizikai visszajelzés arról, hogy megnyomtunk egy gombot. A sor végén lévő vészvillogó az egyedüli, ami igazi kapcsoló, érezhető működéssel.

Ez nagyon egyen-PSA-s. Viszont attól függetlenül jól működik
Az automata váltó fokozatválasztója mellett találhatóak az ablakemelők és még pár egyéb kapcsoló, mind-mind sokszögekből kirakott felülettel, ami még ismétlődik a hangszórók borításán is, a műszerfal tetején pedig egy szemérmes óra található, amely minden motorleállítás után zümmögve bebújik a kárpit mögé. Érthető, hogy ennyire szégyenlős, mert rútabb, mint a patás ördög a kalendáriumban.

A fura óra. Használaton kívül elbújik
Helykínálata elöl-hátul is nagyvonalú, az ülések komfortosak, állítható deréktámasszal, memóriával, fűtéssel, kihúzható ülőlap-hosszabbítóval, minden jóval. Hátra jutott a pazar lábtér mellé a varázslatból is, ott az ajtón lévő gombokkal az 1/3 – 2/3 arányban osztott ülések háttámlájának dőlésszögét lehet változtatni 23 és 32 fokos dőlésszög között fokozatmentesen.

Hátul rendes helyre került az ablakemelő, mellette a háttámla dőlésszögének állítógombja
Ezek után kissé csalódás a gigászi, 555 literes, de szükség esetén 1750 literesre bővíthető csomagtartó, amelyben csak a duplafenekű kialakítás és a síkba hajthatóság az extra okosság. Jó, van mindkét oldalon pislákoló világítás és 12 voltos aljzat is, de semmi rafinált rekeszrendszer vagy csomagrögzítő sín, szatyorkampó, akármi nem került az autóba. Jó hír, hogy az üreg alján azért ott lapít a pótkerék. Csomagtérajtaja elektromosan nyílik-csukódik, amit a kocsi kulcsáról és vezetőülésből gombbal is lehet vezérelni. Egész tempósan mozog, de nem nyílik túl magasra, 185 centi felett már sanszos, hogy ha nem figyel oda valaki, annak könnyen oda lehet a skalpja.

Síkba rendezhető a csomagtartó