A túlkormányozottság járművek egyik jellegzetes ívmeneti viselkedése.

Túlkormányozottság esetén az autó hátsó kerekeinél nagyobb az oldalkúszási szög, mint az elsőknél, vagyis az autó fara törekszik az ívről kifelé. A vezető szemszögéből nézve ez azt jelenti, hogy az ív tartásához kisebb kormányelfordításra van szükség, mint amekkora a kanyarodási sugár alapján elméletileg szükséges lenne. (Nyitóképünkön a jobb oldali ábra)

A túlkormányozott viselkedés nehezen korrigálható, önerősítő jelenség.

A túlkormányozottság kialakulását rengeteg tényező befolyásolja: a tengelyek közötti tömegeloszlás, az egyes abroncsok eltérő típusa és légnyomása, gázelvétel vagy a kuplung kinyomása kanyarban, szennyeződés az úton.

A túlkormányozottság a hátsókerék-hajtásos autóknál gyakrabban fordulhat elő, főleg rosszabb tapadási viszonyok között: ilyenkor túlzott gázadásra a kerekek kipörgése az oldalirányú tapadás elvesztését okozza a hátsó tengelyen, ami leggyakrabban megpördüléssel végződik.