Elektromos kesergés a lassuló jövő felett

Az olajkorszak végét repesve váró lelkes zöldautó-fanként mindig nagy örömömre szolgált az elmúlt  évek Genfi Autószalonjain ellátogatni a Pavillon Vert-re, a Zöld Szalonra. A kiállításban rendezett kiállításban független fejlesztő cégek, egyetemek, energetikai cégek és kis hobbi-autógyárak vonultatták fel benzin- vagy dízelmentes kísérleti járműveiket. Íme, egykori beszámolóm a 2010-es tárlatról, a 2011-es kiállításról, mely már a lépcső alatti alagsorban kapott helyet, és a tavalyi Zöld Pavilonról, mely kiszorult a csarnokokból egy sátortáborba.

Tavaly mondjuk már nagyon látszott, hogy végérvényesen átrendeződik a megszokott felállás. A villanyautók és főleg a hibridek már felköltöztek a reflektorfénybe, a nagy márkák termékei közé. Az Év Autója tavaly a félig elektromos Ampera, előtte a teljesen elektromos Leaf volt Európában. A műgyantából egyedileg gyártott kasztnis kis elektromos gyöszök létjogosultsága a rendes, autószalonokban megvehető, márkás szériamodellek mellett ugyancsak kétségessé vált.

Azért mégis rosszul esett, hogy 2013-ban egy az egyben elmaradt a Zöld Szalon. Az információs standon ülő hölgy mosolyogva közölte, hogy az alternatív hajtású járművek ott vannak mindenhol. És ez igaz is, de már nem annyira igaz, mint tavaly.

A Renault ugyan Twizyből, elektromos Kangooból, Fluence-ből és Zoéból talán többet hozott a standjára, mint belsőégésű motoros autóból, de a többi nagy márkánál a korábban megszokottnál sokkal csekélyebb mértékű zöldség mutatkozott.

Az Év Autója a Golf lett, a második egy környezetvédelmileg tökéletesen közömbös boxermotoros sportkupé, a harmadik helyezett pedig egy olyan márka tökéletesen átlagos modellje, amely márka egyébként tavaly még az egy feltöltéssel úgy 50 kilométer füstmentes kilométert kínáló dízel hibriddel kampányolt.

Úgy látszik, a piac mára belefáradt az elfogyó olaj és a globális klímaváltozás miatti rettegésbe. Az emberek autót akarnak, olcsón, jót, és a közérdeklődés pillanatnyilag nem a kevés füst és az olajtartalékok kímélése felé fordul.

A 2013-as Genfi Szalonon már harmadik éve csak a jövő autójaként létezett a BMW i-család, az Audinál csak tanulmány volt a konnektoros hibrid A3, a VII-es Golfhoz is csak ígéret még a hibrid és az elektromos hajtás. A Ferrari új csúcsmodelljében nem takarékosabb üzemet lehetővé tévő konnektoros hibridrendszer, hanem pillanatnyi teljesítménycsúcsokat indukáló KERS lakik. A kínaiak, akik pár éve a BYD olcsónak ígért és elfogadható, bár másodvonalbeli dizájnt kínáló hibridjeivel fagyasztották meg a vért az európai gyártókban, most a teljesen konvencionális hajtásláncú Qoros-szal jelentek meg.

A svájci E-mobilitás Szövetség brosúrájában is csak két sportkocsi-szerű, teljesen komolyanvehetetlen prototípus szerepelt. A tüzetesebb vizsgálat során pedig az is kiderült, hogy a két kocsi egy: a Protoscar cég Lampo 2 és Lampo 3 tanulmányai fejlesztési generációk.

Renault, benned van az összes reményem. Most mintha minden nagy gyártó újra az olaj felé fordult volna, csak a Renault tartja magát – pedig az elmúlt évek reményteli trendjét szemlélve már úgy készültem a füstmentes, zajmentes, büdösségmentes közlekedésre!

Egy kis reménysugár azért van – az elektromos bringák rendkívül nagy számban voltak jelen a szalonon, ahhoz képet, hogy ez egy autószalon. Ha sokan rákapnak erre a közlekedési módra (Nyugat-Európában robbanásszerűen terjed az e-bike), legalább a nagyvárosok mentesülhetnek némi füst alól. És az emberek is egészségesebbek lesznek, mert a villanymotorral támogatott testmozgás sokkal több, mint amit egy autófotelben tespedve végezhetünk.