A nagyvárosban kinyílik az ember szeme, és nagyon könnyű átlendülni azon a ponton, amikor a célzókeresztes autó már nem a 200 d-s dinnyés merga. Az Iparművészeti kiállítása nem csak zöldségeseknek, de az igazi Mercedes-fanoknak és kedves kísérőiknek is tartogat ínyencségeket.
Aki eddig nem járt az Iparművészeti Múzeumban, most feltétlenül térjen be, már csak az épület miatt is. Nem a legszebb múzeum a városban, de azért nem rossz, na. A Mercedes kiállításért le kell szurkolni néhány papírpénzt és máris az álmok birodalmában találja magát az ember fia. Ezt onnan sejtem, hogy nem volt olyan fiú ismerősöm leányka koromban, aki ne autókat, tankokat, kamionokat rajzolt volna.




Így sajnálattal kell közölnöm, hogy ugyan terveztem autót a Mercedesnek, de vélhetően a megvalósítás még várat magára:
Természetesen nem az utcáról szedték össze a tervezőket a széles nagyvilágban, hanem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel az utóbbi évben folytatott közös dizájnprojekt, a “Hommage a Mercedes-Benz” pályamunkáit mutatják be. Aki a kiállításon kapott kedvet a Merci gyártáshoz, a kecskeméti gyárba még bekerülhet, ugyanis itt is toborozzák a lelkes dolgozókat.
Tervezősimogató a másik sarokban
Azt leszögezhetjük, hogy az autótervezés az álommeló kategóriába tartozik. Biztosan kemény munka, de azért a produktum látványosabb is, mint mondjuk egy iktatásnál. Ezt testközelből is megtapasztalhatják a látogatók, ugyanis az egyik sarokban két csendes, de annál gyorsabb tollú fiatalember demonstrálja a tervezést.
Illetve, ezt csak remélni tudom, mert ott jártamkor éppen a tök egyforma szürke-fekete kamufilcekből válogattak hosszasan. A későbbi mozdulatokból ítélve egyébként majdnem biztos, hogy pasziánszoztak.
Ne nyúlj hozzá!
Lehet látni fából, plexiből, fémből és poliuretán keményhabból kézzel készült modelleket teljes belső berendezéssel és persze anélkül is. Ez a tervezés utolsó fázisához közelít, de aggodalomra nincs ok, a többi fázist is figyelemmel lehet kísérni.
Csendben jegyzem meg, hogy a teremőr nénik mindenhol ott vannak, így mindenkinek a képzeletére kell bíznia, vajon milyen érzés megtapogatni egy szigszalaggal körbetekert majdnemautót. Állítólag semmi különös, de ezt csak úgy valahol hallottam :-)
Pózolj SLS AMG-vel!
A néhány Barbie-autó nagyságú bemutató modell mellett azért számos életnagyságú Mercit is körül lehet járni. A 300 SL újraértelmezése az SLS AMG, ami már teljes ülőgarnitúrával mutogatnak, bármelyik iWiW adatlapon jól mutat.
A legrondább autó, amit valaha láttam. A Mercedes-Benz bionic car alapja a hasonló testi adottságokkal rendelkező bőröndhal, de kinézete ellenére a világ egyik legáramvonalasabb autója! A szerkezete is pihekönnyű, de nem hiszem, hogy néhány év múlva Vettel emiatt fog átnyergelni a Mercedeshez.
A bőröndhal
“A bőröndhalak alakjának mását a halak osztályában sehol sem találjuk. Testük tökéletesen be van zárva szilárd páncéljukba, amely hatszögletes csontlemezekből áll. Bőrük csak az úszók ízesülési helyén mozgatható. Hasoldaluk teljesen lapos, elülső részén találjuk meg a mozgatható ajaktól körített kis száját, amelyből nagy metszőfogak néznek ki. A homloka síkja függélyes és derékszöget alkot az egyenes hátvonallal. Ebben a szögletben helyezkednek el az aránylag nagy, kerek szemek, amelyek sajátságos, bután csodálkozó tekintettel merednek a vizek világába.” (http://napifoto.blogter.hu/284782/borondhal)
Szóval: a Merci nem (csak) az a barna, fényesre suvickolt ünnepi autó, ami Ángyi néni szomszédjából csak vasárnap reggel, fél 9 tájban kerül elő. És hogy mennyire nem az, bárki megtekintheti november 14-ig Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban. És most, egy közhely következik. Nem tudtam kihagyni. Az egyetlen, ami megmenthet a kommentharctól, az Janis Joplin. Danke schön!






