Japán középső részén, Nagoja városától nem messze található a kb. 1,5 kilométer hosszú, és nem egészen 1 km széles Himakajima szigete. Nem egy túl forgalmas környék ez, amit jól mutat, hogy mindössze egyetlen olyan kereszteződése van, ahol jelzőlámpák találhatóak. Túlságosan ez sem indokolt, mert a lámpák egész évben pirosan villognak az egyik, sárgán a másik irányba.
De akkor miért van jelzőlámpája 1600 főnek, ha még nem is „jól” működik? Nos azért, mert van, amikor mégis zöldre – bocsánat, Japánban vagyunk, ezért kékre – vált a lámpa. És mindössze egy ilyen nap szokott lenni az évben, az viszont olyan látványosság, hogy arra sok helyi gyűlik össze.
A lámpa ugyanis inkább oktatási eszköz, mintsem valódi forgalomszabályozó. Az évi egy alkalommal ugyanis a tanárok kimennek harmadikos és ötödikes diákjaikkal a lámpához, és megtanulnak közlekedni, hogy ha egyszer elkerülnek a szigetről, ne érje őket meglepetés. A gyerekek ilyenkor felsorakoznak a gyalogátkelő szélén, és figyelik a fényeket, amelyek ekkor úgy működnek, mint bárhol máshol.
A lámpákat már 1994-ben ezzel a céllal telepítették a szigetre, azok után, hogy a korábbi közlekedésoktatási módszerek nem érték el céljukat. Noha az elmélet működött, egyszerűen a valós tapasztalat hiányzott a fiataloknak a tudás elmélyítéséhez, illetve ahhoz, hogy alkalmazni is tudják azt, amit elmondtak nekik.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
