Neked mi volna a három kívánságod, ha megjelenne előtted a lámpás szelleme? Egy német Porsche-ügyfél kapásból tudta a választ: nagyobb teljesítményt, Flachbau megjelenést és a 911 GT3 R rennsportot idéző hátsó szárnyat kért a gyártótól, kiindulási alapként pedig átadta nekik 2018-as gyártású, de alig használt, Weissach-csomagos 911 GT2 RS közúti versenyautóját.




Az autót a Sonderwunsch-részleg építette meg, bevonva a teljesítmény-növelésért felelős Manthey-t. A folyamat a legnagyobb titokban zajlott egészen 2025 tavaszáig, amikor a Porsche levédette a Flachbau és Flachbau RS típusneveket. Ebből már az egész világ sejtette, hogy valami különleges van készülőben – arra persze kevesen gondoltak, hogy nem egy kisszériás modellváltozat, hanem egy teljesen egyedi egzotikum kedvéért tették ezt.
Mivel a kiindulási alapként szolgáló típus eleve extrém tömegcsökkentésen esett át, bocsánatos lett volna, ha a mostani átépítés során, a kiegészítő karosszériaelemek jóvoltából felszed magára pár kilót a kocsi, ám nem ez történt: a mérnökök további 31,6 kilogrammal csökkentették az autó tömegét.
A formát az a Grant Larson tervezte meg, aki 2018-ban a Porsche 935/78 ötvenéves jubileumát ünneplő emlékprojektet is jegyezte. Larson úrnak egyébként ez a mostani volt a hattyúdala, a munka végeztével nyugdíjba ment – egyetérthetünk abban, hogy méltó módon zárta karrierjét.
A bukólámpákat áramlástani okokból elvetették, helyettük keskeny LED-es fényszórók kerültek az autóra, méghozzá oldalanként kettő, egymás fölött elhelyezve.
A színvilág minimalista: a fehér egyedi árnyalatában (a mintát egy, a Porsche-múzeumban kiállított versenyautóról vették) ragyogó karosszériát matt fekete, illetve nyers szénszálas elemek tagolják. A kontrasztos tónusok kiosztását az orron a Moby Dick speciális, kontúrokat követő Martini-sávozása ihlette.
Az ikonikus ősök
A Porsche 1976-ban mutatta be a 934-es versenyautó utódját, a 935-öst. A közúti 930 Turbo alapjaira épülő autó legjellegzetesebb formai eleme a 911-es szériánál hagyományosnak számító fényszóró-tornyok hiánya volt: a reflektor leköltözött a lökhárító alá, így az orrész laposabb, áramvonalasabb lehetett.




A különleges optika persze a márka polgári vásárlóit is megragadta. Egy különösen tehetős és befolyásos ügyfél kiharcolta, hogy készítsék el számára a versenyautó utcai változatát – ez volt az egyetlen példányban gyártott 935 Street –, ez pedig elindította a lavinát. A Porsche átépítő-készletet tervezett a 930 Turbóhoz, és 1982 és 1989 között 948 ügyfél rendelte meg a csomagot.
Porsche 935 Street, 1983
Az első szériából mindössze 58 példány épült; ezek ma a legritkábbak. A második sorozatnál jelent meg a bukólámpa; ebből 204 darabot adtak el. Egyes példányaik külön légbevezető nyílásokat kaptak a fényszórók fölé. A harmadik generációból 686 autó épült, ezek többsége az Egyesült Államokba került.
Porsche 935/78 Moby Dick
Ez volt az egyik ihletadó a most megvalósított egyedi átépítéshez. A másik a 935/78, azaz a versenyautó utolsó, 1978-as változatának az a példánya, amely radikális aerodinamikai csomagot kapott, kifejezetten Le Mans-ra optimalizálva, és amely Moby Dick néven vált híressé.
Porsche 930 Turbo Flachbau
A részletek híven követik az eredeti 930 Flachbau megoldásait, noha a mélyebbre húzott, légcserélő nyílásokkal tagolt első kerékdobokon kihívást jelentett elhelyezni az üzemanyagtöltő torkot és fedelet.
Az eredeti autó Manthey-csomagos aerodinamikai elemeit első splitter, a hátsó kerekeket fedő tárcsák, valamint a fent már említett hátsó szárny egészíti ki. Ez utóbbi formájában a 911 GT3 R rennsport megoldását idézi, de annál is magasabb kb. 5 centiméterrel.
A szárny három pozícióban rögzíthető, attól függően, hogy mekkora leszorítóerőt szeretne elérni a pilóta. 340 km/óra végsebességnél akár 554 kg préseli az aszfalthoz a hátsó tengelyt.
Az utastérben a B-oszlop előtti részben megőrizték az autó eredeti, gyári kidolgozását: a piros Alcantarát, a fekete bőrt és a szabadon hagyott szénszálas paneleket, az ülések mögött viszont fémig bontottak vissza mindent.
Eltávolították az infotainment és audio rendszereket, a hangszigetelő és rezgéscsillapító anyagokat, a padlóborítást. A fém felületeket a karosszéria Grand Prix-fehér színére fényezték. Egyes felületek szénszálas borítást kaptak. A frissen behúzott kábelkötegeket tudatosan burkolatlanul hagyták, a szükségtelen kábeleket kivágták – grammonként csökkentették tehát az autó tömegét.
A szénszálas héjra épülő kagylóülések fejtámaszára a Flachbau RS feliratot hímezték, a Nordshcleife versenypálya stilizált alaprajzával együtt. Az utas előtti műszerfalszakaszon aranyszínű plakett hirdeti, hogy nem tucatmunkáról van szó.
Bár a Flachbau RS elsősorban pályahasználatra született, közúton is használható, ezért a fejlesztés során végzett tesztek során nem csak az áramlástani jellemzőket finomították szélcsatornában, illetve számítógépes szimulációkkal, hanem a légzsákok működését is ellenőrizték.
Ahhoz képest, hogy az autó egyetlen példányban készült, fejlesztése során három tesztjárművek használtak fel. Ezeket közúton, tesztpályán és versenypályán vezették. A legfontosabb a hátsó szárny teherbíró, rezgéstűrő képességének az ellenőrzése volt.













