Kovács Miklós – Hol vagytok, sportos Hondák?
Egyetértek Szörényi kollégával, aki pár bekezdéssel lentebb a jutányos áron kínált sportkupék eltűnése miatt kesereg. Ebben a japánok otthon voltak a nyolcvanas években, a kilencvenes évek elején, aztán szép lassan kikoptak a kifejezetten örömszerzésre gyártott típusok. Az összes gyártó közül a Honda elhalványulása a legszomorúbb.
Honda Szóicsiró életműve, az egyik legerősebb szigetországi márka mindig élen járt az utcai sportautók között. A jó emlékű, pehelykönnyű, életveszély, a “száguldó koporsó” CR-X kapott ugyan utódot, de a CR-Z, bármennyire is imádjuk, csak emléke, nyoma lehet az elődnek.
Nem sokkal erősebb, viszont sokkal nehezebb, a hibridhajtás pedig furcsa idegen elegyként keveredik a kőkemény apró japán sportkupéról alkotott képbe. De hol van már az Integra, a Prelude, a gyönyörűen üvöltő hátsókerekes roadster, az S2000?
Mert erre kellene menni a Hondának, egy kellően erős, a cég fénykorát idéző minőségben gyártott motor köré építeni egy kompakt, könnyű, kompromisszumoktól mentes sportautót. Talán az NSX utód, ha megvalósul valamikor…
Hátul kaparó Volvók
A tulajdonos kiléte állandóan változik, a Volvo küzd a válsággal, ami náluk hosszabb és mélyebb, mint az autóipart sújtó gazdasági visszaesés. A kínai vezetés, akárcsak elődei, próbál kiutat találni, a V40 pedig egész hatásos fegyvernek tűnik a prémium kompakt autók között.
Viszont valami hiányzik! Az öthengeres turbómotorok még élnek, ott találjuk őket a kínálatban, de hiába a V40 csúcsváltozatban dolgozó 254 lóerő, ha mindez nem elérhető a legjobb verzióban, hátsókerék-hajtással.
Ha már a BMW és a Mercedes lenne az ellenfél, igazán visszahozhatnák a jobbik végen kaparó típusokat. A 740/760-as család mai modern újragondolása sok autóimádónál beindítaná a nyálelválasztást, a komoly méretű kockák XXI. századi stílussal garantáltan sikert hoznának a svéd gyártónak.
Volvók, keresztben
Szörényi András – Jutányos sportkupék és előkelő franciák
Japán autóipara nemcsak konkrét modelleket hagyott utód nélkül, de elveszejtett egy teljes kategóriát, amely 15-20 éve még népes volt. A Toyota Paseóért vérzik legkevésbé a szívem, de az MX-3-ért vagy a Nissan kivehető targatetős kupéjáért annál inkább.
143 lóerős motorjával a 100 NX GTi 8,2 másodperc alatt gyorsult százra
A Nissan a 100 NX utódával sáros, talán a Qashqai és a Juke sikerével megtermelt milliók egy részét beletámaszthatnák egy ilyen élményautóba. Mert 143 lóerős, kétliteres motorjával az erősebbik 100 NX joggal viselte a GTi nevet.
Hiányzik a francia felső kategória
És vesszőzzenek meg, de nekem hiányoznak a felső kategóriából a francia autók. Mert a DS-vonalnak semmi köze a felső kategóriához, még a DS5 is kompakt autó, bárhonnan nézzük is.
23 384 darab után szűnt meg tavaly a C6 gyártása. A Citroën legalább megpróbálta és a C6 nem lógott ki a felső kategóriából
Luxusmárkák: csak az autók között nem megy
A francia autógyártók bénázása annál kellemetlenebb, mert nem tudnék még egy nációt mondani, amely luxusmárkáival ilyen sikerrel énekelné ki a pénzt a honos arisztokrácia, az orosz újgazdagok és a japán turisták zsebéből. A parfümipar árrései, a fürdőszobapolcokat megkoronázó kencék, a félmilliós Krug pezsgő vagy a Louis Vuitton nimbusza is azt jelzi, hogy a franciák mindent tudnak a márkaépítésről, az életminőségről és a vagyonos vevőkör elkápráztatásáról.
Elegáns fabetétek dobták fel a hatalmas belső teret
Csak egyvalamit kell másképp csinálni, mint az utóbbi 20-30 évben. A francia nagyautók legyenek mások, de ne rosszabbak a német konkurenseknél. Ha hasonló nívót kínálnának franciás luxussal, elcsábíthatnának pár tízezer vevőt a temérdek vagyonos ember közül. Valaha francia autók is az elithez tartoztak: a Porsche azért is tett hathengeres motort a 911-ben, mert a Jaguar, a Mercedes-Benz és a Citroën csúcsmodelljei túl gyorsak lettek a négyhengeres 356-nak.
Talán a Renault-k luxusváltozataként induló Initiale Paris-sorozatából születik egyszer egy önálló Vel Satis-utód
Míg Szörényi úr a francia luxusautók hiánya miatt kesereg, addig az én szívem pont a nyomtalanul eltűnő minimálautók miatt sajog. Mert nézzük csak meg, mi lett a MINI-ből, az olaszok legendás FIAT 500-asából, vagy akár a Pandából. Mindegyikük rákapott a tömeg- és térfogatnövelő-szerekre, és akkorára híztak, mint amekkorák korábban a “normális” nagy autók voltak. Miközben az igazi, olcsó kisautók szinte nyomtalanul eltűntek.
Velük együtt illantak el a filléres, de komoly szellemi tőkét igénylő frappáns megoldások is, mint az ős Pandák két rúd közé feszített, textilből készülő hátsó ülése, vagy mint a Kacsa feltekerhető vászonteteje.
Kisautó, okosan variálható belsővel. Aludni azért keserves lehet benne.
Retróláz
A retró-őrület idején, korábbi népszerűségükre építve az elvetemült marketingesek megpróbálták rájuk kenni az “életérzésmodell” ragacsos mázát, holott korábban ezeket senki sem ezért vette, hanem szimplán közlekedni. Természetesen ezeknek a puccos típusoknak az ára is alaposan megugrott, a minden hülyeséggel teletömött kasztni pedig ezzel párhuzamosan jóval nehezebb lett, így a takarékos üzemnek is lőttek.
A néhány évtizede még valóban kisautóból felhízlalt pöffeteg lett
Szóval én valami olyasmi, kicsi, könnyű autónak örülnék, amiben valami aprócska, tényleg takarékos motor dolgozik, és maga a kocsi is inkább olcsó, ötletes – ebben a franciák nem szoktak hibázni -, mint divatos és személyre szabható. Olyan első autónak is valót, amire a friss jogsis gyereknek is van pénze, és amiben nem hal meg az első kanyarban.
Nehéz elhinni, de a 4×4-es változat meglepően jó volt eterepen. A titok a kis saját tömegben rejlett.
Mivel a fenti típusok már régen megtagadták a múltjukat, jó lenne valami olyasmit újra látni, amire még jó visszagondolni. Például valami Citroën Kacsa-szerű járgányt. Vagy mondjuk – hogy a franciáknál maradjunk – a Kacsa génkészletére épülő Mehari is mókás darab, tudnám szeretni. Igaz, rémesen nyitott, védtelen felépítményével nem igazán városba való, inkább valami vízparton lehet szórakoztató járgány.
Az alig 570 kg-os kasztniba bőven elég volt a 602 köbcentis, két hengerrel kerepelő benzinmotor, és még 4×4-es változat is akadt belőle. Szóval nyugodtan le lehet ratyizni, de nekem valami hasonló nagyon hiányzik. Ne adj’ Isten egy Tabant Tramp. De ez már tényleg nagyon perverz.
Rakétatudós nem kellett a Mehari tervezéséhez
