Csütörtökön jóváhagyta a Volkswagen-csoport átalakítási tervét a cég felügyelő bizottsága, és ezzel immár végleges, hogy az eredetileg tervezett 50 helyett összesen 100 ezer embert fognak elbocsátani a cégcsoporttól.

A büntetővámok, kihasználatlan gyártókapacitások és a kínai autógyártók egyre erősödő nyomása elől menekülő Volkswagen fennállásának legátfogóbb átszervezéséről van szó, amelynek az elbocsátások csak egy részét képezik.

Legalább ilyen fontos, hogy négy olyan németországi gyárnak próbálnak új feladatot találni, ahol a következő évek során, de legkésőbb 2031-re már nem lesz mit gyártani.

Ha a felügyelő bizottság (amelyben a szakszervezetek és a cégcsoport második legnagyobb tulajdonosa, Alsó-Szászország egyaránt jelentős hányadban képviselteti magát) elutasította volna a tervezetet, a VW rendkívüli közgyűlést hívott volna össze, hogy a bizottság ellenében is támogatást nyerjen az elképzeléseknek.

Azzal, hogy ezt sikerült elkerülni, egy potenciálisan soha nem látott mértékű válságnak vette elejét a cég – a piac megkönnyebbülését jelzi, hogy a bejelentés hatására 7,9 százalékkal emelkedett a VW-részvények értéke a frankfurti értéktőzsdén.

Egy másik, ijesztő lehetőségről sincs már szó: heteken át lebegett ugyanis a levegőben az az ötlet, hogy a Volkswagen személyautó- és alkatrészgyártó üzletágait leválasztják a konszernről: ez levette volna ugyan a terhet a cégcsoport válláról, de jó eséllyel középtávon a névadó márka végét jelentette volna.

A tervnek része egyébként a cégszerkezet egyszerűsítése, és a felügyelő bizottság hatalmának a korlátozása is.

Független szakértők ugyanakkor emlékeztetnek, hogy a válság ezzel nem múlt el, ahogy az érdekelt csoportok közötti ellentét sem: béke helyett legfeljebb tűzszünetről van szó, idézi Ferdinand Dudenhoeffer iparági elemzőt a Reuters.

Az továbbra sem világos, hogy az elbocsátásokra mikor és milyen ütemben kerül sor, illetve azokban milyen mértékben lesznek érintettek a csoport különböző tagmárkái, a találgatások mindenesetre már elkezdődtek: