Egymillió forint alatt kevés érdekes autó akad, ám aki igazán bátor, és nem fél a halott márkáktól, az egy jövőbeli klasszikusra csaphat le a Rover 75 formájában.
Igen, Rover, ami egy tradicionális angol márka 1904-es alapítással és viharos történettel. Rengeteg tulajdonosa volt, összeolvadások, szétválások, szeletelés, darabolás követte a múló évtizedeket, de nekünk az utolsó, a BMW családban eltöltött időszaka az érdekes. Mert ekkor készült teljesen új alapokon a Rover 75, amelynek szerepe egyszerű volt: biztosítani a márkanév túlélését.
A 75-ös 1998 őszén mutatkozott be a birminghami autószalonon, az első autók 1999-ben kerültek vevőkhöz, és 2005-ig maradt gyártásban, amikor az MG Rover összeomlása lezárta a típustörténetet is. A modell a Rover 600-at és 800-at váltotta, vagyis egyszerre kellett volna középkategóriás és magasabb presztízsű autóként helytállnia.
Ez volt a zászlóshajó
Méretei alapján valóban komoly autó: a szedán hossza nagyjából 4,75 méter, szélessége 1,78 méter, tengelytávja 2,745-2,746 méter körüli. A kombi, vagyis a Tourer 2001-ben érkezett, és közel 4,79 méteres hosszával praktikusabb karosszériát adott ugyanahhoz a karakterhez.




Motorból bőven volt választék. A belépőt az 1,8 literes Rover K-szériás négyhengeres adta, nagyjából 118-120 lóerővel. Később érkezett az 1.8 Turbo 147 lóerő körüli teljesítménnyel, ami papíron jó kompromisszum volt: élénkebb, de nem olyan szomjas, mint a V6-osok.
A benzines kínálat elegánsabb végét a 2,0 és 2,5 literes KV6-os motorok jelentették: előbbi 147, utóbbi 174-177 lóerős változatban szerepelt a katalógusokban. A dízel a BMW-eredetű, de Roverhez igazított 1951 köbcentis M47R volt, előbb CDT-ként 116 lóerővel, majd CDTi-ként 131 lóerővel.
Az első felfüggesztést MacPherson rugós tagok alkották, könnyűfém alsó lengőkarokkal, hátra pedig annak a többlengőkaros BMW „Z” felfüggesztésnek egy modernebb változata került, amelyik a BMW Z1-ben mutatkozott be először 1988-ban.
Készült kombi kivitel is
Tehát minden adott volt a nyerő recepthez, de talán a túlzásba vitt arisztokratikus angol stílus, a szomjas V6-os motorok és az erős konkurencia vezetett oda, hogy a 75 sem tudott csodát tenni.
„A kétezres V6-os motor 8 és 14 liter között fogyaszt, átlagosan 11-12 literrel érdemes kalkulálni. A 150 lóerős, kétliteres V6-os motor mellett igazán szép hangja és kulturáltsága szól, ellene pedig gyengesége.
A komótos gyorsulásra a Rover 75 nagy súlya a magyarázat. A nehéz autó ennek fejében nagyon biztonságos és csendes. Érezhetően erősebb a kétezresnél a 2,5 literes, 177 lóerős, hathengeres, fogyasztása városban eléri a 15 litert, átlagosan elég 11.” – írtuk használtautós tesztünkben 2004-ben.
Akkor is ritka volt az ilyen beltér, ma még inkább
Angliában népszerű volt, és a maga nemében az eladási számok is hozták azt, amit ebben a kategóriában el lehet várni: a Classic&Sports Car összesítése szerint 1999 és 2005 között 211 175 Rover 75 készült.
Hiába volt jó, nem lehetett megmentő
A Rovert ez nem húzta ki a slamasztikából, a cégnek kellett volna egy igazán modern kompakt, egy új középkategóriás modell, később pedig egy SUV is – pont azok a kategóriák, amelyekből akkoriban a pénz jött. Csakhogy ezek fejlesztésére már nem jutott, így ez a típus maradt meg mementónak.
A magyar kínálat alapján is a dízelek dominálnak: a Használtautó.hu aktuális Rover 75-ös találatai között jellemzően 2.0 CDT/CDTi példányok szerepelnek, sokszor 250-300 ezer kilométer körüli futással és néhány százezer forintos ársávban. Korai közös nyomócsöves dízel, amely legalább 25 éves, nos ezeknél már bármi bármikor előfordulhat hibaként, pedig koruk megbízható motorjai voltak.
A 2,5 V6 szebb, finomabb, gyűjtőibb, de drágábban tartható életben. Az 1,8 olcsó belépő de kritikus pontja a hűtőrendszer és a hengerfejtömítés.
Ma, amikor egyes márkák már az összes színt, az összes gombot kipakolták az utastérből, és szürke-fehér steril műtőt csináltak a beltérből, a Rover 75 úgy hat, mint egy angol arisztokrata kúria a maga csicsás, barokkos, zsúfolt műszerfalával. Ilyen talán már sosem lesz, főleg nem ennyi pénzért mint most: nem reális, nem józan választás, de az autórajongók körében kétségkívül kaphatunk pár elismerő mosolyt, ha belevágunk egy „hetvenötös” megmentésébe.




