Újabb fontos lépést tett a NASA afelé, hogy egyszer visszatérhessen a kereskedelmi szuperszonikus repülés, méghozzá nemcsak óceánok felett, hanem szárazföldi útvonalakon is. Az amerikai űrügynökség X-59 nevű kísérleti gépe június 5-én először lépte át a hangsebességet, ezzel pedig megkezdődött a program igazán izgalmas része.
A kaliforniai Edwards légibázisról felszálló X-59-est Jim „Clue” Less tesztpilóta vezette. A repülés 81 percig tartott, a gép nagyjából Mach 1,1-es sebességet ért el, ami körülbelül 1147 km/órának felel meg. A csúcsmagasság 43 400 láb, vagyis valamivel több mint 13 kilométer volt.
Ez önmagában még nem lenne világrengető, hiszen a hangsebesség átlépése nem új találmány. Az X-59 azonban nem azért érdekes, mert gyors, hanem azért, mert a NASA szerint a formája és technológiája képes lehet a hagyományos hangrobbanást egy sokkal halkabb, tompább „puffanássá” szelídíteni. Innen jön a „sonic thump” kifejezés is, ami lényegében a hangrobbanás barátságosabb változatát jelenti.
Fotó: NASA
A mostani repülésnél a NASA elsősorban azt vizsgálta, hogyan viselkedik a gép a hangsebesség alatt és fölött. A pilóta beszámolója szerint a gépben ülve nem volt drámai pillanat: a műszerek jelezték, hogy az X-59 átlépte a hangsebességet, de a repülés simán zajlott. Pontosan ez az, amit egy ilyen tesztnél hallani akarnak a mérnökök.
A halk hangrobbanást ugyanakkor ezen a repülésen még nem lehetett érdemben értékelni. Az X-59 mellett ugyanis egy NASA F-15-ös vadászgép is repült, amelynek saját hangrobbanása elfedte az X-59 által keltett zajt. A csendesebb szuperszonikus repülés valódi próbája csak a következő tesztfázisokban jön.
A NASA célja, hogy az X-59 hamarosan már úgynevezett „mission conditions”, vagyis küldetési körülmények között repüljön: Mach 1,4-es tempóval, körülbelül 1488 km/órás sebességgel, 55 000 láb, vagyis nagyjából 16,8 kilométer magasságban. Ez lesz az a tartomány, amelyet később a lakott területek feletti méréseknél is használni szeretnének.
A program következő nagy lépése az lesz, amikor az X-59 amerikai közösségek felett repül majd át, a NASA pedig azt vizsgálja, hogyan érzékelik az emberek a földön a tompított hanghatást. Az így gyűjtött adatokat amerikai és nemzetközi szabályozó hatóságoknak adják át, hogy ezek alapján lehessen új zajhatárértékeket kidolgozni a szárazföld feletti szuperszonikus repüléshez.
Ez azért kulcskérdés, mert a kereskedelmi szuperszonikus repülés nem a sebesség miatt tűnt el igazán a hétköznapi utasok életéből, hanem a költségek, a fogyasztás, a zaj és a szabályozási korlátok együttese miatt. A Concorde 1976-tól 2003-ig repült menetrend szerinti szuperszonikus utasszállítóként, de a hangrobbanás és az üzemeltetési költségek erősen behatárolták a lehetőségeit.
Az X-59 tehát nem egy új Concorde, és egyelőre nem is utasszállító. Inkább egy repülő laboratórium, amellyel a NASA azt próbálja bebizonyítani, hogy a hangsebesség feletti repülés nem feltétlenül jár együtt ablakokat remegtető dörgéssel.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
