Rövid kihagyás után az Alfa Romeo visszatér a kompakt ötajtósok világába, ami valószínűleg egyetlen kérdést vet fel a rajongókban: vajon lesz belőle keménykötésű sportváltozat? Nos, a múltban sokszor építettek ilyet, és olasz sportos márkaként ziccert hagynának ki, ha nem tennék.
A 145 Quadrifoglio egy méltatlanul alulértékelt kilencvenes évekbeli gyöngyszem, a Giulietta Quadrifoglio gyors volt, de felejthető, a MiTo csúcsváltozatáról pedig jobb, ha minél kevesebbet beszélünk.
És persze ott volt minden idők legőrültebb, legdurvább és legemlékezetesebb Alfa hot hatche: a 147 GTA. A 2002-ben bemutatott, finom bőrbe öltöztetett olasz utcai harcos az Alfa legendás, csodás orgánumú Busso V6-osának végső, 3,2 literes iterációját kapta. A 250 lóerős teljesítményt kizárólag az első kerekekre szabadította rá – egy olyan korszakban, amikor 200 lóerő feletti teljesítmény már finoman szólva is soknak számított ilyen megoldás mellé.
Sajnos a fenevad nem maradt sokáig a piacon: amikor a 147-es 2005 elején megkapta a ráncfelvarrást, a GTA még egy darabig a régi arcával morgott tovább, mielőtt még abban az évben végleg leköszönt volna.
Nem ez volt azonban az Alfa utolsó kísérlete egy sportos 147-esre – az egyetlen bökkenő csak az, hogy ami ezután következett, arra kevesen emlékeznek, cserébe viszont elképesztően furcsa volt.
2007-ben ugyanis az Alfa kihozott egy limitált szériás Sport felszereltségi szintet a 147-eshez, amely a különféle vizuális finomítások mellett feláras opcióként végre elhozta a márka Q2 névvel illetett mechanikus önzáró differenciálművét.
Volt azonban egy gigantikus csavar: ezt az opciót csak és kizárólag akkor kaphatta meg a vásárló, ha a 147 Sportot az 1,9 literes, 150 lóerős JTDm motorral rendelte. Igen, a sportos vezetés egyik fő pillére az önzáró differenciálmű egy ketyegő dízelhez volt elérhető, semmi máshoz.
2008-ban bejelentettek egy újabb „sportos” dízel 147-est, ezúttal a gyári Ducati Corse MotoGP csapattal együttműködve. A neve egyszerűen Ducati Corse lett, ami megmagyarázza, hogy miért szerepel az összes sajtófotón a 2007-es MotoGP-bajnok Casey Stoner, ahogy épp az autóval pózol. A dízelmotor kapott egy átírt motorvezérlő-programot, az értékei így 170 lóerőre és 330 Newtonméterre nőttek.
A vizuális változtatások kimerültek egy egyedi 18 colos könnyűfémfelni-szettben, néhány erősen megkérdőjelezhető oldalcsíkban, és a kötelező Ducati Corse logók indokolatlan elszórásában.
Ez volt az a furcsa történelmi korszak, amikor a dízel “hot hatchek” hivatalosan is elismert gépeknek számítottak. Egy évvel korábban a Renault piacra dobta a műfaj saját értelmezését, a Megane Renaultsport 175 dCi-t, és a Skoda Octavia RS TDI (olajkályhás) változata is meglehetősen népszerű volt.
A maga 8,0 másodperces 0-100 km/órás gyorsulásával az Alfa állórajtból mindkettőt lepipálta volna, bár a 215 km/órás végsebessége némileg elmaradt a vetélytársakétól. A Ducati Corse már újkorában is valahogy átsiklott a radar alatt; korabeli tesztek gyakorlatilag nem is léteznek róla, és ennek talán megvan a maga jó oka.
Ez a langyos dízel 147-es – felszerelve azzal az egyetlen mechanikai extrával, amire a korábbi, igazi benzines sportváltozatnak égető szüksége lett volna (de sosem kapta meg), és megmagyarázhatatlan módon teleaggatva egy motorkerékpár-versenycsapat matricáival – mindig is arra volt ítélve, hogy kikopjon az emlékezetből.
Milyen használt autóként az Alfa Romeo 147? A Vezess korábbi cikkéből kiderül:
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
