Arculatukhoz, technikájukhoz és pompájukhoz képest ma már tényleg megdöbbentően olcsók a 10-15 éves luxusautók. Nyilvánvaló, hogy ennek nyomós oka van, mégis meglepő, hogy mi minden tud elromlani rajtuk. Ugyanakkor az is letaglózó, hogy a technika a végén miket képes túlélni – még a leggondatlanabb gazdákat is.
Persze, ki lehet fogni az évszázad üzletét, és hazavihetsz a töredékáron egy gondosan karbantartott, pár éves autót, ami még hosszú évekig hűségesen szolgál. De ugyanígy belefuthatsz egy „megindult” bontószökevénybe is, ami egy olyan pokoli spirálba ránt, ahonnan nincs kiút. Ez minden használt autóra igaz, de a luxusmodellek túlbonyolított, csúcstechnológiás megoldásai miatt a talpra állítás olyan drága mulatsággá válhat, ami még mély pénztárcával is mellbe vágó költséget jelenthet.
Sreten Milisavljevič azonban nem az az ember, aki megijedne az ilyen autóktól. Ez a szerelő-rajongó elsősorban a BMW M divízió ikonikus modelljeinek feltámasztásáról híresült el, de nem áll meg a bajor márkánál. Tavaly úgy döntött, hogy megveszi Európa legolcsóbb Bentley Flying Spurját, és újra megpróbál csodát tenni.
A 4,4 milliós Bentley. Fotó: YouTube/M539 Restorations
Ehhez azonban a szakmai tudás helyett némi varázserőre is szüksége lesz, mert ha egy Bentley 4,4 millió forintba kerül, annak oka van.
Az autó rengeteg elektronikai hibával küzdött. A karosszérián és a futóművön az évek során felütötte a fejét a rozsda, a beltérben pedig egyre inkább a penész vette át az uralmat. A W12-es motor azonban problémamentesnek tűnt, és pontosan ezért döntött úgy hősünk, hogy tesz egy próbát a brit limuzinnal.
A blokk annyira túlmelegedett, hogy még a hűtőfolyadék tágulási tartálya is megolvadt. Minden jel arra utalt, hogy a ludas egy átégett hengerfejtömítés, vagy ami még rosszabb, egy repedt hengerfej lehet. Sreten azonban nem volt hajlandó ezt elhinni, mert a magas hőmérsékleten kívül semmilyen más egyértelmű bizonyítékot nem talált a géptető alatt, ami egy ilyen katasztrofális hibát igazolt volna.
Végül kiderült, hogy a brutális hőterhelés miatt az egyik hengerfejcsavar a hosszához képest kissé megnyúlt. Valahányszor a gázpedálra léptek, a blokkban megnövekvő nyomás leheletnyit megemelte a hengerfejet – ezen a résen keresztül pedig a forró égéstermék bejutott a hűtőkörbe. Sreten rájött, hogy az előző tulajdonos pontosan emiatt szerelte ki teljesen a termosztátot: így próbálta elfedni a hibát.
Mindeközben az is kiderült, hogy mindennek a tetejébe a hűtő is eltömődött, így vett egy újat.
Beszerelt egy új termosztátot és egy friss hűtővíztartályt is, aminek köszönhetően a W12-es újra életre kelt. Rögtön ezután viszont kiderült, hogy a turbófeltöltő egyik hibás mágnesszelepe miatt a motor folyamatosan vészüzemmódban marad. A csere és javítás ennél a hibánál sem volt olcsó mulatság.
Most pedig jöjjön a lényeg: ha eltekintünk a munkadíjtól, amit egy szerelő önmagának nyilván nem számláz ki, csak az alkatrészekre elvert nagyjából 5,8 millió forintot – vagyis többet, mint amennyibe maga a Flying Spur került. Borítékolható, hogy a végszámla még ennél is sokkal vaskosabb lesz, hiszen az autó esztétikailag és műszakilag is messze van a tökéletestől.
Sreten tehát egy igazi hős, aki megmutatta nekünk a nyilvánvaló tényt, az öreg luxusautó szinte azonnal elkéri újra a vételárát, és ettől még közel sem lesz tökéletes.
