Pár hónapos vagy éves csöppségekkel utazni mindig extra kihívást jelent, ezek a kihívások pedig már akkor elkezdődnek, amikor azt döntjük el, hogy hova is ültessük az utast. Természetesen erre is vonatkoznak előírások, melyeket a hatályos KRESZ a 48. paragrafusban részletez, beleértve azt is, hogy milyen magasságtól nem kell már gyermekbiztonsági rendszert használni, illetve milyen kivételek vannak, illetve mikor elég csak az ülésmagasító.
Maradjunk azonban azoknál az esetnél, amikor szükséges a gyerekülés használata. Ezzel kapcsolatban a “hova tegyük” kérdés jogosan merül fel, hiszen szeretnénk a legnagyobb biztonságban tudni a kicsiket, de az is jó lenne, ha egy felnőtt időnként látná, hogy is van a csöppség.
Ha baleseti szempontból nézzük az ültetés kérdését, akkor a válasz egyértelmű: kerüljön minél távolabb a jármű oldalaitól a kisgyermek, írja az AA, az egyik legrégebbi brit autós egyesület. A sérülések a legnagyobb eséllyel akkor kerülhetőek el, ha hátra, középre kerül a baba – így védhető a legjobban a frontális ütközésektől és az oldalirányú becsapódásoktól.
A biztonsági kérdést azonban nem lehet csak a balesetekre korlátozni. Amennyiben a sofőr egyedüli felnőttként utazik egy kisgyerekkel, az apróság, mint figyelemelterelő tényező óhatatlanul megjelenik. Ilyenkor máris nem mindegy, hogy a hátsó sorra megy el hosszabb ideig a fókusz, vagy esetleg marad az első sorban, és elegendőek rövidebb pillantások is a gyerek szemmel tartására.
Az első sorba helyezett gyerekülésnél természetesen érvénybe lépnek azok a szabályok, melyeket a magyar KRESZ is előír: háttal bekötött gyermekbiztonsági rendszereknél kötelező kikapcsolni a légzsákot. Ha a gyerek és az ülés menetirányba néz, akkor ezt a lépést nem szükséges megtenni, bár az AA azt javasolja, hogy ilyenkor nem árt, ha az első utasülést a lehető leghátsó pozícióba állítjuk.
