Néha ott bukkannak fel a legérdekesebb átépítések, ahol egyáltalán nem számítunk rájuk. A Hyundai Tiburon (nálunk csak Hyundai Coupé) például alapjaiban véve egy igazi inspirációtól mentes iparos munka. Nem izgalmas, nincs benne semmi vakmerő ötlet, minden, ami ma már jellemzi a dél-koreai márkát.
Ezért a Tiburon egyfajta tiszta lapként szolgál azoknak, akik vad, merész ötleteik megvalósításához keresnek alapot. Replikákhoz használják, és mivel a kupéforma adott, így egész hihető másolatokat tudnak készíteni, feltéve, ha értenek is ahhoz, amit csinálnak. Nemrég egy Toyota Celica raliautót láttunk, ami Hyundai-alapokra épült, 2019-ben pedig egy egészen elképesztő Bugatti Chiron-mázat kapott a gép, természetesen a gyárinál sokkal szerényebb teljesítménnyel.
Ezúttal egy ötödik generációs Ford Mustangot személyesít meg a gumiarcú gép. Ez a szóban forgó darab már kering a közösségi oldalakon egy ideje, gazdát cserél itt-ott, felbukkan amott, és annyi biztos, hogy valahol Európában építették, és jelenleg spanyol rendszámmal fut.
Az építésről sajnos nincsenek érdemi információk, de az biztos, hogy készítője komoly energiát fektetett bele az elkészítésbe, és mindent összevetve amatőr szinten egész jó munkát végzett.
Persze nem minden építés sikerül ennyire jól, ez a Hyundai például mesebeli szörnyeteggé változott:
Hyundai Coupé
A kétezres évek elején az autóvásárlók egy rétege még vágyott kétajtós kupékra. Sőt, volt piaci rés az olcsóbb, de külsőre menő ismeretlen autók számára is, ide tört be a Hyundai az igen őszinte Coupé elnevezésű kocsival.
Az esetünkben felhasznált második generációs GK széria dinamikus vonalvezetésével és agresszív orrkialakításával azonnal magára vonta a figyelmet. Az alacsony tetővonal és a széles kerékívek sportos karaktert kölcsönöztek az autónak. Nem egy olasz szépség, de kétségkívül egyedi! A modell az USA-ban Tiburon, Ázsiában pedig Tuscani néven futott, itthon is vannak, akik ezeken a neveken hivatkoznak rá.
Motorkínálat: érdekessége, hogy a klasszikus kupétest átlagos hajtásláncot rejt, legalábbis a legáltalánosabb a kétliteres négyhengeres motor 136 lóerővel és 181 Nm nyomatékkal. Ez ha gyárias állapotban van, akkor 9,2 másodperc alatt éri el a százas tempót, tehát inkább túrakupé, semmint sport.
Ezen a V6-os motor segít némileg, leginkább nyomatékban erősebb a 165-172 lóerős, 245 newtonmétert termelő egység, ami 8,2 másodperc alatt éri el a 100 km/órát. Itthon elenyésző számban, de néha akad a belépőmotoros verzió 1,6 literes négyhengeressel, 105 lóerővel.
A 2.0 literes motorok megbízhatónak számítanak, de a V6-os változatoknál figyeljünk a vezérműszíj állapotára. Ez az autó igazi titkos tipp lehetne, ha nem lett volna mindig olcsó. Az alacsony ár miatt könnyű beszerezni, de azért a kötelező körökre ennél is költeni kellene, így sok a végletekig elhasznált, kívül-belül lelakott darab.
