Egy autó váratlanul fékez előttünk, valaki index nélkül vált sávot, vagy egy gyalogos lép ki a parkoló járművek közül. Az utakon nemcsak a saját döntéseink számítanak: alkalmazkodnunk kell a többi közlekedőhöz, az időjáráshoz és az út állapotához is.
Ebben segít a defenzív vezetés. Aki így közlekedik, igyekszik előre felismerni a kockázatokat, megfelelő távolságot hagy maga körül, és nem megy bele olyan helyzetekbe, amelyekből már csak egy hirtelen kormánymozdulattal vagy vészfékezéssel lehetne kijutni.
Nem különleges vezetési technikáról van szó. A legtöbb eleme néhány tudatosan alkalmazott, hétköznapi szokás.
A tekintet könnyen rátapad az előttünk haladó lökhárítójára, pedig a fontos jelzés sokszor néhány autóval előrébb jelenik meg. Ha ott féklámpák villannak, vagy láthatóan lassul a sor, fel lehet készülni arra, hogy hamarosan nekünk is lassítanunk kell.
Városban a parkoló autók közötti résekre, a gyalogátkelő környékére és a mellékutcákra is érdemes figyelni. Ha egy zebra előtt a másik sávban megáll egy jármű, gondolni kell arra, hogy gyalogost enged át – még akkor is, ha a takarás miatt őt egyelőre nem látjuk.
Országúton egy bekötőút, egy beláthatatlan kanyar vagy az útszélhez közel haladó kerékpáros adhat okot arra, hogy korábban vegyük el a gázt. A cél, hogy ne csak akkor kezdjünk dönteni, amikor már közvetlenül az autó előtt van az akadály.
Nem kell mindenáron előzni
Ismerős helyzet: lakott területen kívül 90 km/óra a megengedett sebesség, de az előttünk haladó sor csak 70 körül cammog. Könnyű ilyenkor úgy érezni, hogy azonnal előzni kell, különben perceket veszítünk.
A nyereség azonban gyakran kisebb, mint amekkorának a kormány mögött tűnik. Tíz kilométert végig 70 km/órával haladva körülbelül 8 perc 34 másodperc alatt teszünk meg. Ugyanez végig 90-nel 6 perc 40 másodperc. Az elméleti különbség kevesebb mint két perc, és ebben még nincs benne egy kereszteződés, település vagy újabb lassabb jármű.
Előzés előtt nem elég csak azt nézni, hogy éppen nem jön-e szembe valaki. Beláthatónak kell lennie a szükséges útszakasznak, a manővert szabályosan végre kell tudni hajtani, és helyet kell találni a visszasoroláshoz is. Közben arra is figyelni kell, nem kezdett-e már előzésbe a mögöttünk érkező, illetve nem készül-e balra kanyarodni az előttünk haladó.
Ha ezek valamelyike bizonytalan, jobb megvárni a következő lehetőséget.
A defenzív vezetés ugyanakkor nem jelent indokolatlanul lassú haladást. A tempót a sebességhatár mellett a forgalomhoz, az út állapotához és a látási viszonyokhoz kell igazítani. Sötétben, ködben vagy csúszós úton a megengedett legnagyobb sebesség is túl sok lehet.
Két másodperc – a bűvös szám
A követési távolságot nehéz menet közben méterben megbecsülni. Erre használható a két másodperces szabály, amelyről a Vezessen korábban részletesen is írtunk.
A módszerhez válasszunk ki egy jól látható fát, táblát vagy oszlopot. Amikor az előttünk haladó eléri, kezdjünk el számolni. Ha mi is odaérünk, mielőtt két másodperc letelne, érdemes nagyobb távolságot hagyni.
A távolság a sebességgel együtt változik:
- 50 km/óránál két másodperc alatt körülbelül 28 métert;
- 90 km/óránál körülbelül 50 métert;
- 130 km/óránál körülbelül 72 métert tesz meg az autó.
Esőben, ködben, csúszós úton vagy nagy terheléssel még ennél is több helyre lehet szükség. A KRESZ lényege, hogy az előttünk haladó mögött annak hirtelen fékezése esetén is meg tudjunk állni. Ehhez az autó műszaki állapotát, az út tapadását és a saját reakcióidőnket is figyelembe kell venni.
A tükör nem lát mindent
A defenzív vezető nemcsak előre figyel. Lassítás előtt vagy autópályás torlódáshoz közeledve fontos tudni azt is, milyen gyorsan és mennyire közelről érkezik valaki mögöttünk.
Sávváltásnál a tükrök mellett a holtteret is ellenőrizni kell. Lehet ott autó, motoros vagy kerékpáros, akit a visszapillantóban nem vettünk észre. Az index segít megmutatni a szándékunkat, de nem teremt helyet a másik sávban.
A másik jármű holtterével is számolni kell. Egy kamion vagy busz vezetője a nagy tükrök ellenére sem látja be tökéletesen a jármű környezetét. Ha biztonságosan megoldható, ne maradjunk feleslegesen hosszú ideig mellette.
Ne próbáld megleckéztetni a másikat
Aki túl közelről követ, villog vagy láthatóan gyorsabban szeretne haladni, könnyen felbosszanthatja az előtte vezetőt. A szándékos feltartás vagy a büntetőfékezés azonban tovább növeli a veszélyt. Nyilván mindenki agyában felébred az önjelölt igazságosztó, de ha józanul meggondolva ilyenkor a látványos, agresszív manőverek csak tovább mélyítik a konfliktust.
Ilyenkor egy fedélzeti kamera felvétele segíthet, az arcátlan szabálysértések áldozataként ezzel tudunk bármit is kezdeni a későbbiekben.
Ezért ha lehetőség van rá, a szabályokat betartva és biztonságosan érdemes elengedni a türelmetlen sofőrt. Amíg ez nem lehetséges, különösen hasznos, ha előttünk elegendő hely marad a fokozatos lassításhoz. Így kisebb az esélye, hogy az elöl kialakuló helyzet miatt hirtelen kelljen fékezni a túl közel érkező autó előtt.
Az elsőbbség sem állítja meg a másik járművet. Egy mellékutcához vagy kereszteződéshez közeledve akkor is figyelni kell a többi közlekedőre, ha a táblák szerint nekünk van elsőbbségünk. A másik vezető hibáját nem tudjuk megakadályozni, de az észlelésére és a reakcióra hagyhatunk magunknak időt.
Besorolásnál működik a cipzárelv
Sávszűkületnél sok feszültséget lehet elkerülni azzal, ha a továbbhaladó sávban közlekedők helyet hagynak a besorolóknak. A cipzárelv szerint a két sáv autói felváltva, egyenként haladnak tovább.
Ez akkor működik jól, ha mindkét oldalon figyelnek egymásra: a továbbhaladó sávban helyet hagynak, a besoroló pedig jelzi a szándékát, és csak biztonságos helyzetben vált sávot. A táblák, útburkolati jelek és az adott helyszín forgalmi rendje természetesen itt is számítanak. A cipzárelv gyakorlati alkalmazásáról korábban is írtunk.
A rutin fejleszthető
Vezetéstechnikai tréningen ellenőrzött körülmények között lehet kipróbálni, mennyi hely kell egy erős fékezéshez, hogyan viselkedik az autó csúszós felületen, vagy mit jelent egyszerre fékezni és kikerülni egy akadályt. Ezeket a helyzeteket közúton nem érdemes gyakorolni.
Egy ilyen képzés nem ad garanciát arra, hogy minden veszélyhelyzetet meg tudunk oldani. Abban viszont segíthet, hogy jobban ismerjük az autó és a saját képességeink határait – és hamarabb felismerjük, mikor érdemes inkább több helyet hagyni, lassítani vagy várni az előzéssel.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
