A rövid távok és az alacsony üzemi hőfok miatt az alkatrészekre az égéstermékből kicsapódó fekete réteg rakódik le, ami idővel kőkemény koksszá áll össze, és szépen lassan megfojtja az egész rendszert. Aztán amikor végre felkanyarodunk a pályára és kicsit odalépünk neki, érezzük, ahogy megjön az autó életkedve. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a hőfok épp „gyógyítja” a gépet a városi kínlódás után.
De a dinamika csak akkor segít, ha tudjuk, mi történik a géptető alatt, és nem ész nélkül tapossuk ki a szemét a technikának.
Miért kell a „kiégetés”?
A dolog kulcsa a részecskeszűrő (DPF) tisztán tartása. Városban a kipufogógáz hőmérséklete általában siralmasan alacsony, 200-300 fok körül mozog, ami édeskevés ahhoz, hogy a szűrőben rekedt korom elégjen. Ahhoz, hogy a lerakódott részecskék távozzanak, tartós terhelésre van szükség. Ha ez megvan, a szűrő kerámiabetétje fellélegzik, csökken az ellennyomás, és a turbó sem kap gutaütést munka közben.
Ezzel a havi egy körrel megúszhatjuk a méregdrága szervizlátogatásokat és a kényszerített szoftveres regenerálást, ami egyébként a motorolajat is durván megterheli.
A baj már az égéstérben kezdődik
A lerakódás nem csak a kipufogó végén jelent gondot: a ScienceDirect adatai alapján a folyamat már a hengerekben és a befecskendezők csúcsán elindul. Ha csak cammogunk, az üzemanyag nem ég el tökéletesen, és jön a hírhedt kokszosodás, ami rágyógyul a szelepekre. A nagyobb gázáramlás és a hengeren belüli nyomás viszont egyszerűen „kifújja” a friss mocskot, mielőtt az végleg rákövülne a fémfelületekre.
A tiszta szelepekkel pedig jobban zár a motor, pontosabb lesz a keverékképzés, és elkerülhető a kopogós égés. De ne legyenek illúzióink: ez a módszer megelőzésnek jó, de a tízéves, centis kokszréteget már nem fogja levinni egy autópályás sprint – ahhoz már komolyabb tisztítóbeavatkozás szükséges.
Ne taposd ki a belét hidegen!
A hajszolásnak is megvan a veszélye, főleg egy sokat futott, fáradtabb autónál. Ha a hűtés nem tökéletes vagy kevés az olaj, egy pillanat alatt elszakadhat a kenőfilm, és annyi a motornak. Szóval csak ésszel: a „kiégetést” fokozatosan csináljuk, megfelelő bemelegítéssel csakis akkor, ha a víz és az olaj is elérte az üzemi hőmérsékletet.
Az arany középút
A titok a rendszerességben és a józan észben rejlik. A modern autókat nem arra tervezték, hogy csak az alapjárat környékén használják őket – az nekik lassú halál. Az ideális recept: havonta legalább egyszer menjünk el egy 40-60 kilométeres útra autópálya-tempóval. Ennyi idő alatt a rendszer kényelmesen, zavartalanul végig tudja futtatni az összes öntisztító folyamatot. Városban pedig ne válasszunk dízelmotoros autót, és a közvetlen befecskendezéses, turbós benzinesek helyett is inkább valamilyen klasszikus, szívócső-befecskendezéses benzinmotorra tegyük le a voksunkat, esetleg keressünk sokat bizonyított hibridet.
Ez a legjobb befektetés, amivel megvédhetjük az autónkat a városi lét káros hatásaitól anélkül, hogy szétgyilkolnánk a „szívét”.
