Első alanyként a 170 lóerős, rövid tengelytávolságú, Sport felszereltségű zárt áruszállító volánja mögé ültem be. A kettős csíkozású fényezéssel ellátott furgonnal Visegrádot kellett célba venni, egy körülbelül 30 kilométeres tesztútvonalon. Ez első hallásra nem sok, de mivel a Piliszentlásszlón keresztül vezető úton több kráter volt, mint a Holdon összesen, ezért rendesen fel volt adva a lecke a futóműnek. A sportos Transit ennek ellenére úgy gurult le és fel a dombokon, hogy közben egy off-road pick-up utazási élményét nyújtotta. A független MacPherson első felfüggesztés, valamint a hátsó laprugók kiváló munkát végeztek. Nem túlzás azt állítani, hogy a Transit Custom futóműve a legjobbak közé tartozik kategóriájában, nincs zörgés, kopogás, vagy rázkódás. A kanyarstabilizátornak köszönhetően pedig még az élesebb kanyarokban sem dől be a karosszéria.
Visegrádnál félórás szabadedzés következett, ami nagyjából arra volt elegendő, hogy egy 130 lóerős, hosszú tengelytávolságú (2933 mm), magas tetős (2343 mm) zárt áruszállítóval felkapaszkodjak a Fellegvárhoz. A Holló kávézótól indulva, a Visegrádi temető mögül vadregényes szerpentinek vezetnek fel a történelmi helyre. Ezen a szakaszon nyomni kell a gázt, de az éles kanyarok olykor-olykor fékezésre is késztetik a sofőrt. A hatfokozatú automata váltóval társított 2.0 literes blokk dinamikája egyetlenegyszer sem csappant meg. A 385 newtonméter maximális forgatónyomaték jól mozgatta a kocsit, ezért úgy döntöttem, a következő körre is vele maradok.

A Transit Custom hátsó raktérajtajai 90 fokos szögben rögzíthetők, vagy akár 180 fokos szögben is kihajthatók. Kivéve a Kombi változatot, mert annak ajtajai csak 90 fokban nyithatók.
A harmadik tesztútvonal a zebegényi Natura Hill Vendégházhoz vezetett. A kompozást követően a 12-es úton kellett egy ideig haladni, melyen egyes szakaszokon még több kráter volt, mint Pilisszentlászló környékén. Bár a GPS alapján haladtunk, mégis sikerült eltévedni, ami minden bizonnyal a fenséges kilátásnak köszönhető. A 12-es útról lekanyarodva ugyanis murvás földutak következtek, melyek szépen lassan viszik fel az erre járókat egyre magasabbra és magasabbra.
Ezen a részen olyan utak is vannak, amelyek egyszer csak véget érnek. És ez nagyon rossz hír, ha az ember egy olyan úton halad, amelyet nem ismer és esetleg elront egy fordulót, majd olyan helyen találja magát ahol Y-megfordulásra halvány esély sincs. A SYNC3 navigációja viszont nem hagyott cserben és jelezte, hogy a “zsákutca” legvégén vissza tudunk fordulni. Körülbelül annyi hely volt ott, hogy az 5,34 méter hosszú Transit éppen meg tudott fordulni. A gallyak és bokrok miatt folyamatosan bejelző radarok miatt inkább a tükrökre és a szélvédőn túl látható dolgokra hagyatkoztam. A jármű szervója ebben a helyzetben is jól teljesített, a széles tükrök pedig olyan manőverezési élményt biztosítottak, mintha csak egy személyautóban ülne az ember. Ezek után a városi szűk parkolók sem jelentenek akadályt.
Mindent összevetve elmondható, hogy bár az ilyen hegyvidéki utak között jelentős szintkülönbségek vannak, sem a Transit, sem pedig a Tourneo alja nem ért le. Ami bizonyítja, hogy a jármű hasmagassága alkalmas rá, hogy ne csak közúti, hanem akár enyhe off-road terepen is használható legyen.