Teszt: Mazda 6 Sportkombi 2,5i Revolution

Aki szerint van jobb választás autós túrára a kombinál, az nyújtsa fel a kezét! Igen, látom, jó sokan feltették, de most zárjuk ki a roadstereket és hasonszőrű sportautókat, hiszen nem ketten utazunk, ráadásul csomag is van bőven. Aham, na így már kevesebb kéz van a levegőben, de a még mindig kételkedőknek van egy kis plusz adalékom: mi van, ha az a kombi 8 híján 200 lóerős, és történetesen brazil karneváltáncosokat megszégyenítő alakja van? Ugye, hogy ugye…

Nem tagadom, hogy az év elején ráncba szedett Mazda 6-ot régi vágyam volt kipróbálni, ráadásul a hétköznapi autó fogalma számomra egyenlő a kombival, szóval lelkesen vágtam bele a feleségemmel és két jó baráttal egy ausztriai kiruccanásba a faceliftes hatos sportkombi fedélzetén. 

Az indulás előtti este imádkoztam, hogy ne kellejen csalódnom. Mindjárt kiderül hatott-e a takaró alatt elmormolt Miatyánk.

Nem mondom, hogy a ráncfelvarrás nem tett jót a formának, amit már 2013-ban piszkosul eltalált a Mazda – a kategóriatársak ráncos vénembernek tűntek mellette  -, de ha szembe jön az utcán az előző és a 2015-ös ráncfelvarrás utáni hatos, tuti nem ordítanak fel a laikusok és talán még a márka szerelmesei sem, hogy nézzétek, ott az új Mazda 6! – de azt mondom ez kicsit sem baj, hiszen ami szép, azt minek piszkálni?

Gyakorlatilag néhány mondatban össze lehet foglalni a fontosabb változásokat, amiket a gyártó a prospektusokban durván félszáz oldalon keresztül taglal: vaskosabb és hosszabb lett az autó orrán a krómbetét, a ködlámpáknak otthont adó betétek formája is változott, a LED-es lámpák elöl-hátul markánsabb visual signature-t kaptak, vagyis a kocsi éjjel is remekül beazonosítható.

Számomra a Mazda-féle Kodo stílus egyetlen elemben testesül meg, abban, amitől nyári melegben olvadozó fagyivá változok ha ránézek, és a Balaton partján napozó bikinis lányok combját juttatja eszembe, ez pedig nem más, mint az első kerekek felett domborodó idom. Ettől lesz az autó egyszerre szexi, vad és sportos.

A tesztautó az egyik legdrágább modellváltozat volt, teleszórva minden földi jóval és a legerősebb motorral, de eszemben sem volt a német prémiumot keresni, amikor beültem a volán mögé, gondoltam így nem érhet csalódás. Annyira nem ért, hogy még picit meg is lepődtem, mert többet mutat a Mazda 6 ezzel a fehér-fekete kombinációval, mint amit vártam. 

Igényes varrások, egészen jó tapintású anyagok, a kormányra markolni kellemes érzés, és az ülések tömöttségével sem volt gond elsőre. Szép a belső.

A 2500 lecsavart kilométer alatt azért kijött egy-két apróság, ami rontott a komfortérzeten: az ülőlap huzamosabb vezetés után piszkosul elkezdte zsibbasztani a bal farpofámat, akárhogy fészkelődtem, állítottam az ülést, meg kellett állnom pihenni. 

A tünet durván 2,5 óra elteltével jelentkezett, ami azért volt zavaró, mert vezettem már többet is egyhuzamban – főleg hasonló kategóriájú autókkal –, de nem volt ilyen jellegű gondom. 

A másik idegesítő apróság az ajtóoldali kartámasz, ami hiába van kipárnázva, rövid idő alatt elkezdi nyomni a sofőr könyökét, bár lehet , hogy csak én vagyok ilyen kényes, nem tudom, egy 2006-os Corollával szelem a hétköznapokat, szóval…

Ennyi. Nem tudnék másba belekötni az utastérben, pedig nagyon gondolkoztam. A hátul ülők az út végére kicsit nyavalyogtak, hogy mikor érünk már oda, de maximum egy S-osztályban vagy egy Hetes BMW-ben nem hallanánk hátulról mást, csak andalító horkantásokat egy bő 7 órás út során. Pláne akkor, ha a sofőr 195 centi magas.

Az 522 literes csomagtartó nyelte a pakkokat, mint kacsa a nokedlit, igaz, a VW Passat Variant jó 100 literrel több helyet kínál, de négy főnek, négy napra ez is bőséges volt.

A futómű a legjobbak egyike ha a középkategóriát nézzük, annak ellenére is, hogy a Honda Accord konstrukciója az első kettős keresztlengőkarral igényesebb, mint a Mazda MacPhersonja, plusz elektronikus szabályzás sem elérhető a hatoshoz, amit az Insignia, a Passat vagy a Mondeo felárért kínál.

Az osztrák utakon rezzenéstelenül suhantunk, mint csónak a Wörthi-tó vízén, a magyar úthálózatok minősége azonban megöli a bulit, de ezen már nem csodálkozunk, a hazai utak mindent megölnek. Most tudatosult úgy igazán bennem, az ausztriai tükörsima, hegyi mellékutak után, hogy itthon mennyire is katasztrofális a helyzet (a szó legkomolyabb értelmében), a közlekedési morálról nem is beszélve, de ez legyen egy másik cikk témája.

A 2,5 literes, négyhengeres szívómotorból 192 lóerőt préseltek ki, aminek az erejével és dinamikájával nem volt gond, bár bevallom, egy picit nagyobb lendületre számítottam, hidegen pedig borzasztó krahácsolás hagyja el a motorteret, ami pár perc elteltével szerencsére megszűnik, és onnantól hibridekkel vetekedő csend honol az utastérben. Alacsony fordulaton rendkívül csendes, 130-as tempónál is kellemesen halk. 

De ordítani is tud ha kell, jól irányzott kick-down-ra felsikít a motor, és a kipufogók irányából a benzingőzt kedvelők számára kellemes muzsika kúszik a hallójáratunk felé.

A pazar extrákkal felszerelt tesztautó legborsosabb tételei a vezetőtámogató rendszerek. Az automata váltó vaskos felárában benne van a kézi váltóshoz sajnos nem elérhető távolságtartó tempomat.

Gördülékenyen működött a távfényt tompítottra visszakapcsoló automatika is, nem éreztem úgy, hogy közbe kell avatkoznom, mert túl későn kapcsolja le a reflektort, és kipirítja a szembejövő autós retináját.

Nagy sebességkülönbséggel utolérve valakit az autó megbízhatóan jelezte az ütközésveszélyt. A Mazda 6 nemcsak észleli a ráfutásos baleset veszélyét, de 4 és 30 km/óra között magától fékez, segít elkerülni az ütközést. Helyettünk figyel a holttérben haladókra és nem csak jelzi, ha elhagyjuk a sávot, de vissza is kormányozza az autót szükség esetén a két vonal közé, persze csak 1-2 alkalommal, aztán szól, hogy fogjuk meg a kormányt. Ez mondjuk már jó pár éve nem újdonság a középkategória élvonalában.

Az autó átvétele előtt néhány nappal derült ki, hogy nem dízel modellt kapunk, hanem a legerősebb benzinest, amitől picit megijedtem, hiszen fogyasztásügyileg nagyon nem mindegy, hogy 6 vagy 9 liter üzemanyagért csengetjük ki megkeresett kreditjeinket 100 kilométer alatt. Ezért elhatároztam, hogy vakációnk a takarékosság jegyében fog telni, ami azt jelentette, hogy pályán 120-nál nem mentem többel, országúton 80-90, lakott területen belül pedig szigorúan 50 volt a határ. Ezt sok helyen tarkította 110-es, 70-es és 30-as tábla, így a fogyasztást 7,2 literes átlaggal zártuk, amiért jár a keksz Mazdáéknak. 

Itthon is használtam még pár napig a verdát, és higgyétek el, nem kellett sokkal többel menni, mint a fent leírtak, és simán felkúszott 8,5 literes átlagig a fogyasztás. Ha pedig úgy igazán megkínáltam, könnyedén bevágta a 10 litert, sőt!

Összességében nem csalódtam a Mazda 6-ban (az ima beválhatott) és simán vennék ilyet, sőt olyannyira megszeretettem ezt a sportkombit, hogy már többször rákerestem a fészlift előtti verziókra a használtautós portálokon. Így gyerekvállalás előtt időszerű lehet leváltani a háromajtós Corollát valami nagyobbra.