Teszt: Smart City Coupé Passion cdi

Igen pofásra sikeredett a megújult Smart, első és hátsó lámpaburái dögösebb kinézetet biztosítanak neki, előző szériás társaihoz képest. Élénk színekben pompázó belseje inkább aranyos, mint giccses, de azért néha elfogott bennünket az érzés, hogy nem éppen egy macsós autóban ülünk.

Tesztautónkat a mindössze 800 köbcenti hengerűrtartalmú közös nyomócsöves turbódízel motor hajtotta. Ez a csöppnyi kis traktor 40 lóerős teljesítményt produkál, ami nem szakítja szét a karosszériát, de éppen elégséges a dinamikus városi haladáshoz.

Kívülről abszolút törpének tűnik a Smart, nem is gondolná az ember, hogy milyen tágas belső vár rá. A csomagtartó sem foglal sok helyet, körülbelül három kézitáskát helyezhetünk el benne, úgyhogy a nagybevásárlásokat, a rekesz üdítők elszállítását ne a Smartra bízzuk. A kocsikulcsról nyitható csomagtér először az üveg felhajtását teszi lehetővé, majd szükség esetén a reteszek oldása után, lenyitható a csomagtérajtó, amúgy pickupos módra.

Az apró csomagtartó alatt bújik meg a motor, mely a csomagtér aljának felemelésével válik láthatóvá. Nyitogatásával viszont vigyázni kell, mert jócskán felmelegedhet a „motorháztető”.

Miután bejutunk a sportos, ablakkeret nélküli ajtókon keresztül a beltérbe, máris mosoly ül ki az arcunkra, mivel itt is viccesnek mondható látvány fogad bennünket. Nincs túlbonyolítva a Smart belső tere, nem kell sokat keresgélni a kapcsolók között. Az elektromos ablakok oldalanként az ajtókról nyílnak egy kis fekete gomb megnyomásával. Nem okoz gondot a túlsó ablak lehúzása sem, mert nem kell igazán messzire hajolnunk.

A tükrök belülről kézzel állíthatóak, a picurka tetőablak viszont motorosan nyitható-zárható. Nyitott tetőnél egy hálós árnyékolót húzhatunk a nyílás elé.

A szűkös csomagteret a pakolórekeszek száma sem pótolja, mivel mindösszesen egy szűk polcra és az ajtókon elhelyezett háló szatyrokba dobálhatjuk motyónkat. Eredeti kesztyűtartót nem találunk, helyette a középkonzolon lévő kis fiókot használhatjuk hasonló célokra. Egy vaskosabb pénztárca elhelyezéskor azonban már nehézségekbe ütközhetünk, amire egyetlen megoldásként a műszerfal tetején kialakított sík tér mutatkozik. Az ablak alatt akad hely bőven, mégsem tanácsos ide berendezkedni, mert kanyarodáskor a jóindulaton kívül nem sok akadályba ütköznek a felszálláshoz készülődő csomagok.

Autós hagyományokhoz híven a középkonzol ad otthont a rádiónak és a szellőztetésért felelős kapcsolóknak. A Passion kivitel szériában tartalmaz egy két fokozatban állítható légkondicionálót is, mely alig érezhető teljesítményveszteség mellett hasznos szolgálatot tesz a nyári melegben.

A belső visszapillantó-tükör és napellenzők formája egyaránt aranyos, de kicsire sikeredtek. A kerekded belső visszapillantó tükör nem nyújt tökéletes kilátást, annak ellenére, hogy a hátsó szélvédő fél karnyújtásnyira helyezkedik el mögöttünk.

A műszerfalat nem zsúfoltak túl különböző műszerekkel, a pillanatnyi sebességen kívül az aktuális sebességfokozatot, a megtett kilométerek számát, a hőfokot és a benzintank állását láthatjuk. Fordulatszámmérővel is találkozhatunk néhány kivitelben, amelyet a középkonzol tetejére szerelnek fel.

Az ülés nem sok lehetőséget nyújt az állítgatásra, mivel az ülés csak hosszirányban és a támla íveltségében állítható, a kormány pedig egyik irányban sem. Ennek ellenére kis és nagy növésűek egyaránt kényelmesen kormányozhatják a dodzsem méretű járgányt. A lábhelyre nem lehet panasz, mert 190 centis magassággal is majdnem kinyújtott lábbal vezethetünk. A fejtér ugyanígy kielégítő, tágasnak hat a belső.

A Smart szívét a sebességváltókar mögött elhelyezett gyújtáskapcsolóval elvégzett szokásos manőverekkel kelthetjük életre. Ezt a helyet néhányan szívesen használtuk volna alkarunk pihentetésére két váltás között, de erre a kiálló gömb alakú slusszkulcs nem adott lehetőséget.

A pirinyó dízelmotor aranyosan duruzsol alattunk és várja hogy kihasználjuk a benne rejlő teljesítményt. A hátsó kerekeket egy hatsebességes automatizált szekvenciális váltón keresztül késztethetjük forgó mozgás elérésére. Lejtőn a váltó nem akadályozza meg az elgurulást, viszont a késleltetett fékkioldás ügyesen ellensúlyozza ezt a problémát.

Nem szabad finomkodni a gázpedállal, mert enyhe pedálmozdulat és motorbőgés ellenére nem indul meg azonnal a Smart. Különösen igaz ez hátramenetben, ami nagyon megnehezíti az arasznyi távolságok megtételét. Ezzel együtt nem fog sokáig tartani megfelelő méretű parkolóhelyet találni, mivel jóformán egy motorkerékpárnyi helyet foglal az autó. Nem egyszer láttunk olyat is, amikor szemben álltak a Smarttal a járdához, mivel az autó hossza alig haladja meg agy átlagos személyautó szélességét.

A negyven lóerő ügyes kapcsolgatással körülbelül húsz másodperc alatt gyorsítja 100 km/órára a Smartot és 135 km/órás végsebességet enged a beépített elektronika miatt. Alacsonyabb sebességig azonban fürgébben gyorsíthatunk és nem fogunk vészesen senkitől sem lemaradni a belvárosi forgalomban.

Az automatizált váltó használható automatikus üzemmódban, de kevés gyakorlás után sokkal simábban és élvezetesebben válthatunk saját kezűleg. Ha nem vesszük el lábunkat gázról akkor a rövid tengelytáv miatt dőlésre hajlamos kisautó erős bólintással adja tudtunkra, hogy magasabb sebességfokozatba kapcsolt.

A váltó viszonylagos lassúsága miatt úgy fejleszthető tökélyre a váltás, ha kézi üzemmódban a váltókar megpöccintése után egy pillantásra visszaengedjük a gázt. Így igazán élvezetessé tehető az autózás, és a láb- és kézmozdulatok mindjárt egy raliautó világát idézhetik számunkra.

Az autó méreteiből adódóan nem a szokványos menettulajdonságokat tapasztalhatjuk meg menet közben. Mivel jóformán a hátsó tengely felett ülünk, ezért a padkák és fekvőrendőrök esetében pontosan meghatározhatjuk, hogy hány centiméter magasból is pottyantunk le. Hirtelen gázadáskor és fékezéskor erősen billeg a karosszéria és gyakran látjuk felvillanni a szériában szerelt menetstabilizáló elektronika kontroll lámpáját is.

Nagyobb sebességgel való kanyarodáskor régi luxusautókat idéző élményben lehet részünk, ugyanis nem könnyű az ideális íven tartani az autót.

Talán a Smart legnagyobb hiányossága az, hogy az apró méretek ellenére nehezen belátható az autó. Különösen nagy holttérrel nehezíti meg a sávváltást, ezért ne hagyatkozzunk kizárólag a tükrökre. További negatívum, hogy az érthetetlenül közvetettre áttételezett kormánnyal kétszer annyit kell dolgozni egy beforduláshoz, mint egy átlagos autóval.

Apró hibái ellenére a Smartok elterjedését leginkább a magas ár fogja megakadályozni, ugyanis a tesztelt dízelért közel három és fél millió forintot kell letennünk az asztalra, ami aránytalanul sok az autó tudásához képest.