Más néven adaptív távolságtartó rendszer.
Az adaptív sebességtartó automata szemben a hagyományos sebességtartó automatákkal nem abszolút, hanem maximális értéknek tekintik a beállított sebesség-értéket. A valós sebességet az autó orrában elhelyezett, hosszú távú radarrendszertől kapott adatok alapján határozza meg a vezérlés, és ennek alapján lassítani, illetve gyorsítani is képes a járművet.
Az adaptív sebességtartó rendszerek radarja a kibocsátott, majd visszavert hanghullámok segítségével állapítja meg az autó előtt haladó egyéb járművek helyzetét, illetve autónkhoz viszonyított sebességét. Ezen adatok alapján úgy módosítja saját autónk tempóját, hogy az legalább a beállított (a legtöbb ilyen rendszeren több lépcsőben szabályozható) követési távolságot tartsa az elöl haladó jármű mögött. A lassítást az ESP fékvezérlése szabályozza.
Eltérés mutatkozik az adaptív tempomat rendszerekben az üzemi tartomány alsó határában: egyes autógyártók csak országúton szokásos sebességtartományokban engedik a rendszer működését, míg mások akár álló helyzetig is képesek fékezni az autót, miközben a rendszer aktív marad.
Az ismételt elindulás baleset-megelőzési megfontolásokból a korai rendszereknél nem történt meg automatikusan, ahhoz a vezetőnek meg kellett érintenie a gázpedált vagy a tempomat kezelőszervét. A modern autonóm vezetési rendszerek elterjedésével az autó vezérlő rendszerei egyre inkább át tudják venni ezt a szerepet, és helyzetfüggő döntést hozni az ismételt elindulásról.
