„Púpok vannak a felüljárón” – mondta 1981 februárjában a Népszabadságnak Derzsi András, a fővárosi tanács illetékese. A készülő híd kilenc nyílásából háromban is nagyjából húsz centiméterrel tért el a pálya magassága a tervezettől.
Az akkori Marx téren úgy kellett a Nagykörút fölé emelni a 420 méteres pályát, hogy közben alatta járhassanak a körúti villamosok. A betonelemeket egyenként daruzták a helyükre, a pillérektől kétfelé haladva. A tervező visszaemlékezése szerint az illesztéseknél alig látható eltérések összeadódtak, ahogy egymás után rakták fel a darabokat.
A műszaki ellenőrök 1980. szeptember 12-én beírták az építési naplóba, hogy gond lehet az elemek magasságával. Tizenegy nap telt el, mire leállt a szerelés. A Népszava a következő év májusában már másfél millió forintos kárról és tíz vezető fegyelmi büntetéséről írt. Az építőknek közben ki kellett találniuk, hogyan illesszék az újra összerakott darabokat a helyükön maradó elemekhez.


A forgalmat végül 1981. november 10-én engedték rá a hídra. A metróépítésben részt vevő vállalatok lapja már úgy adott hírt az elkészült felüljáróról, hogy az „esztétikailag és statikailag is kifogástalan”.
A tér következő átépítésekor az egész felüljárót elbontanák. A Váci út felől érkező autósok a felszíni kereszteződésen át mennének tovább a Bajcsy-Zsilinszky út felé. A Lehel tér és a Deák tér között új villamospálya vezetne át a Nyugatin, és az aluljárót is felújítanák.
A teljes cikkből az is kiderül, hogyan javították ki az arasznyi eltérést, miért lett bírósági ügy a kártérítésből, és mit kell figyelembe venniük a tervezőknek, mielőtt ismét daru állhat a felüljáró mellé.
A teljes cikk ide kattintva érhető el.
Emlékszel még az igazi téli autózásra?


