Időről időre felbukkant az üzenőfalamon egy felújítás alatt álló Rába. Meglepő, hiszen a mezőgazdasági gépek témakörébe közösségi szinten sem merültem el, ezért volt furcsa, hogy a sárga óriásról készült képek mindig szembejönnek.

A magyarázat egyszerű: a megosztások, lájkok száma az egeket veri, a Rába-projektet komoly tömegek követik napi szinten, pedig olcsó mémeknek, és Tibi atya szintű poénoknak nyoma sincs. Csak a szaktudás, a szorgalmas, alapos munka süt át a fotókon és árad a bejegyzésekből. Szerencsére néha ez a specifikus műhelystílus is elég nagy számú közönség eléréséhez.

A sárga-fehér óriás látványa szinte egybeforrt a művelt magyar földekkel. Bár a konstrukció nem hazai fejlesztés, a magyar gyártás, és a rengeteg, típushoz köthető történet, személyes élmény ikonikus géppé tette. A modern vidéki folklór része a roppant erős behemót, ami bármit kihúz a sárból, és mai napig húzza az igát, töri a földet, relatíve kis pénzből.

“Csak minden fiatal traktorosnak vágya a csilli-villi zöld traktor. Jó is nem akarom bántani, de nem kell hasraesni ill. csodát várni tőle mint sokan gondolják. A Rábára da kell rá figyelni v íz, olaj legyen benne és a váltót nem szabad erőszakolni, műszak elött le kell zsirozni és megy szívvel-lélekkel a Rába! A 86-os kiadású Rába-250 es már a harmadik motorját gyűri az eltelt 25 évben, és közel 40 000 üh-át ment. Ezt melyik gép tudja?” – egy hozzászólás az agroinform.hu oldaláról.

Mitől különleges ez a felújítás?

Nagy számban dolgoznak még a földeken ilyen típusú gépek, amelyeket nyilván időről időre igénylik a törődést, ezt a munkát azonban családi motiváció mozgatta. A tulajdonos Szummer László édesapja gépét akarta újra teljes pompában látni, és visszahozni a gyerekkori évek hangulatát. Nem mellesleg a szóban forgó gép egy igen korai darab, ez volt a második legyártott  Rába-Steiger 250-es, 1979-ből. 

A fotókat a Facebook oldal adminja, Horváth Tamás készítette, aki a dokumentálás mellett a felújításból is kivette a részét.

“Gyakorlatilag ezen a traktoron nőttem fel, mert édesapám dolgozott rajta éveken keresztül. Mindig szemmel tartottam, mi a sorsa, s amikor két éve lehetőség nyílt rá, hogy megvásároljam, akkor meg is tettem” – nyilatkozta Szummer László a zaol.hu-nak.

A gépen elvégzett munka több holmi gatyába rázásnál, teljes körű, szinte restaurálás szintű felújítás történt Szentpéterúron. Kicserélték a kardántengelyeket, új hidraulikatömlőket kapott a Rába, új kuplungművet szereltek be, az összes kerékagyba friss szimmeringek kerültek, az egyikbe pedig új csapágy is,  felújították az elektromos rendszert, sőt még a kézzel festett, eredeti embléma is a hűtőrácsra került (ami 1983-ig minden Rába esetén fehér festést kapott).

A felújítást végig részletesen dokumentáló Facebook-oldalon érdeklődve találtuk meg Kovács Lászlót, aki további részleteket árult el a Rába feltámasztásáról. 

Egyedi eset a Rába talpra állítása, vagy volt már hasonló projekt?

Mi mint a Mezőgéparchívum Facebook-oldal a mezőgazdasági gépek és a nagyüzemi gazdálkodás fejlődéstörténetével foglalkozunk az 1970-es évek elejétől az 1990-es évek közepéig.  A Rába felújítása a gép tulajdonosának, Szummer Lászlónak volt az ötlete, egy Rába-Steiger 250-ese pár éve fel lett újítva, igaz, nem ennyire aprólékosan.

Az első napok állapota, elismerésre méltó eredmény, hogy idén január végére már kész lett a gép.

Mennyi időt emésztett fel a projekt?

Munkaórát nem tudok mondani, november 21-én kezdődött a felújítás, de szinte minden nap lett csinálva valami a gépen, a legnagyobb kihívást a gép mérete jelenti, mivel minden alkatrésze nagy és nehéz, a szét- és összeszerelés volt nagy feladat ami elég sok fizikai munkát jelentett. Motorhibás volt a gép, de minden része egyben volt, a főtengelycsapágy hibája jelentette a legkomolyabb problémát,  a motor olajszivattyúnál lévő cső repedése miatt.

A kézzel festett embléma

A felújítás után mi lesz a sorsa?

Dolgozni fog a gép, de csak kíméletesen, a géphez Laci barátomat és családját elég erős érzelmi szála fűzik, Édesapja 1980 telén újonnan kapta a gépet, és 2003-ban bekövetkezett haláláig ezzel a géppel dolgozott a Pacsai Tsz.-ben. Ez volt a fő motiváció, a fő cél a közel olyan állapotú megjelenés elérése, mint amikor 1980-ban megérkezett a gép.

A pillanat, amikor életre kelt a Rába-Steiger 250-es hathengeres motorja, rengeteg elismerést, gratulációt hozott.

Meglepő volt ez a széleskörű érdeklődés?

Érdeklődésre számítottuk, de ekkorára azért nem, nagyon megtetszett az embereknek a felújítás, nem volt ritka a felújításról szóló bejegyzéseknél az 50-60 ezres nézettség 24 óra alatt, holott az oldal kedvelésének a száma alig lépi át a húszezret, és egy elég szűk érdekelődési kört vonz ez a téma.

Rába-Steiger 250

A Rába-Steiger 250 traktor a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban az amerikai Steiger cég (Cougar II típus) licence alapján gyártott négykerékhajtású, nagyteljesítményű erőgép, a Rába-Steiger 245 továbbfejlesztett változata. Motorja már levegő-visszahűtéses, és alacsonyabb a névleges fordulatszáma, a turbófeltöltő típusa is változott. Nagyobb teljesítményű indítómotort és új típusú generátort szereltek be. Levegőszűrő-betét-állapotjelző is helyet kapott.

Új visszajelző, ellenőrző és hibajelző lámpák kaptak helyet a műszerfalon, a régi kormánykereket pedig kicserélték magyar gyártmányúra. Az indítást a régi elfordítható indítókapcsoló helyett új indító-nyomógombbal oldották meg. Az új hidegindító kéziszivattyú gombbal különleges hidegindító keveréket lehet az indítás megkönnyítése végett a motor szívócsövébe fecskendezni és –5 o C környezeti hőmérséklet alatt már célszerű használni. Felszerelték a vezetőfülkét jobb oldalon fent egy szlipjelző műszerrel. A fülke új AGIS-PTUJ vezetőülést kapott, amely már a vezető testsúlyához is állítható. (mezogeparchivum.hu)

Szenzációba csomagolt álhírekkel, alávaló poénokkal, manipulatív üzenetekkel van tele a Facebook, és amikor úgy tűnt, nincs már helye másnak, jött a Rába, és tarolt. Az emberek végre értékre találtak, és értékelték azt. Pozitív, dicsérő hozzászólások hada árasztja el a Magyar Mezőgéparchívum oldalát, sok esetben olyan laikus rajongóktól, akik nem azon gondolkodnak, hogy hány ekefejet bír el a gép. Csak látták, hogy a magyar gépgyártás egy emlékezetes darabja kerülte el a roncstelepet, és a D2156 MTKL6-os turbófeltöltéses dízelmotor jellegzetes hangja újra zeng majd a határban. Ez pedig jó.