Az új-zélandi Jim Richards 1985-ben történelmet írt, amikor egy BMW 635 CSi volánjánál megszerezte a BMW első bajnoki címét az ausztrál túraautó-bajnokságban (ATCC). Két évvel később megismételte a diadalt, akkor már egy BMW M3 A csoportos versenyautóval.
Az utókor számára teljesen kiszámíthatatlan módon ezt a második győzelmet tette halhatatlanná a BMW, amikor 1989-ben felkértek egy másik óceániai legendát: Ken Done ausztrál festőművészt, hogy vegye gondjaiba a ’87-es bajnok M3-ast, ő pedig elkészítette a bajor autógyártó ekkor már világhírű Art Car-sorozatának nyolcadik darabját.
A papagájok és papagájhalak mozgékonysága és színpompás megjelenése által inspirált, a sebesség élményét és a versenyautók technológiájának kifinomultságát egyszerre kifejező alkotás a BMW gyári múzeumának állandó lakója, bár most épp az Art Car-projekt ötvenedik évfordulóját ünneplő vándorkiállítás részeként járja be a nagyvilágot.
A márka ausztrál képviselete szerint azonban egy múzeum klimatizált termeibe zárt versenyautó sem a száguldást, sem a high-techet nem képes megfelelő hitelességgel képviselni, ezért felkérték az immár 85 éves festőművészt, hogy ismételje meg eredeti alkotását.
Vászonként az eredeti M3-as versenyautó sokadik leszármazottját választották, méghozzá annak is egy különleges példányát: annak a két M4 GT3 EVO-nak az egyikét, amely a Team WRT színeiben tavaly kettős győzelmet aratott a Bathursti 12 óráson, így most nemcsak a látványra, hanem a tavalyi diadal megismétlésére is törekszenek.
A 32-es rajtszámú BMW (Jordan Pepper / Kelvin van der Linde / Charles Weerts) életben tartja az Art Car-mozgalom eredeti filozófiáját, amely szervesen kapcsolódik a motorsporthoz. A legelső BMW Art Cartól kezdve (BMW 3.0 CSL, 1975, alkotója Alexander Calder) a legutóbbiig (BMW M Hybrid V8, 2024, alkotója Julie Mehretu) a sorozat számos darabjának adta versenyautó az alapját, és ezek rendszerint versenyeztek is (a fent említett példányok például a Le Mans-i 24 óráson).
A mostani kezdeményezés ebből a szempontból hagyománytisztelő, abból viszont újszerű, hogy tudomásunk szerint első ízben fordul elő, hogy egy alkotó visszatér a tett helyszínére, és megismétli eredeti munkáját.
