A Maybach S 680 az egyik utolsó klasszikus V12-es luxuslimuzin. Ennek 6,0 literes motorja alapértelmezésben 612 lóerőt és 900 Nm-t ad le – nem rossz, de a Brabus szerint kevés. Ezért a lökettérfogatot 6,3 literre emelték, a teljesítményt 850 lóerőre módosították, a nyomatéki csúcs pedig ijesztő 1400 Nm lett – igaz, ebből csak 1100 Nm-t enged a kilencfokozatú váltóra a rendszer, a többi marad egyelőre kiaknázatlan tartalék.
Ehhez kiegyensúlyozott főtengelyt és hajtókarokat, valamint új, kovácsolt dugattyúkat építettek be, lecserélték a turbófeltöltőket, a katalizátort, a részecskeszűrőt és magát a kipufogórendszert is, átépítették a teljes szívórendszert, valamint újraírták a motor és a gyújtás vezérlését.
A végsebesség ugyan nem módosult, álló helyzetből azonban 4,5 helyett immár 4,1 másodperc is elég ahhoz, hogy elérje a 100 km/órát a nagy szedán – a 2,9 tonnás menetkész tömeg fényében ez több mint mellbevágó érték.
Az aerodinamikai feladattal bíró, illetve dekoratív szerepet betöltő kiegészítő karosszériaelemek kivétel nélkül fényezetlen karbonkompozitból készülnek, beleértve a modelljelzést is. Ami pedig nem szénszálas – például a 22 colos keréktárcsák –, azt feketére fényezték.
Ugyan feláras, de megfontolandó az a vezérlés, amit a Maybach légrugózásához írt a Brabus, és amely 20 mm-rel ülteti lejjebb az autót, állítólag megőrizve annak rugózási kényelmét.
Az utastérben sötétszürkével variálják a feketét. Különösen látványos a kagylómintázatú steppelés az üléseken. Számos szerelvényt, így a pedálokat (!) is szénszálas kompozitokból készítették el, a fennmaradó elemek pedig sötét krómozást kaptak.
A Brabus vállalja az S 680-asok átépítését, ha az ügyfél már rendelkezik ilyennel, de kérésre beszerzik ők az alapanyagot: ebben az esetben nettó 470 ezer eurót (183 millió Ft) kell letennie az ügyfélnek az asztalra.
