Genfben megnéztük a jutányosnak ígérkező és jó nagy FIAT Tipót ötajtós és kombi karosszériával. Még idén megjön mindkettő
440 és 550 literes csomagtér
Aki a Tipót csak úgy önmagában látta, tanácstalanul nézegethette a típust, vajon mit akarnak egyetlen lépcsőshátúval a kompakt kategóriában. De a limuzin csak a nyitány volt, idén Genfben debütált a kombi és az ötajtós is. Kereken 20 centiméter van köztük, az ötajtós 437, a kombi 457 centis, tehát a megtermettebb autók közé tartoznak a szegmensben.
Közepes a minőségérzet az utastérben
Három benzines, két dízel
Belül elfogadható a minőségérzet. A Tipón látszik, hogy nem szaladhattak el a költségek, ám vannak puha műanyagok a műszerfalon. De nem kell a hetes Golffal konkurálnia egy autónak, ha alapára jóval alacsonyabbnak ígérkezik. A belső teret feldobja a színes érintőképernyő a műszerfal tetején. Hátra beülve a Tipo alkalmasnak tűnt családi autónak nyurga kamaszfiúkkal is, 190 centis magassággal normálisan elfértem a második sorban.
Újra Tipo
Többször próbálkozott új névvel a kompakt kategóriában a FIAT, gyakorlatilag közel 40 éve egyszer sem hívta úgy az utódot, mint az elődmodellt. Az 1979-ben bemutatott Ritmót a Tipo váltotta 1988-ban, ennek örököse a Bravo és a Brava 1995-től. 2001-ben a Stilo volt az új próbálkozás, ami sikertelennek bizonyult és újra nevet váltott a márka: 2008-ban visszatért a Bravo. A reciklálás nagy előnye, hogy az emberek tudták róla, ez egy olasz kompakt autó, nem kellett nulláról bevezetni egy új nevet. Ezúttal a Tipo elevenedett meg. Közel harminc éve a FIAT az első Tipóval elnyerte az 1989-es Év Autója címet. Az öt- és háromajtós karosszériával gyártott autó 396 centis hosszához képest döbbenetesen tágas és nagyon széles belső teret kínált. Ez a hossz centire azonos a Škoda Fabia első generációjának méretével, mégis elfért bent öt felnőtt. A digitális műszerfallal is értékesített Tipo elég nehéz volt, részben a teljesen galvanizált karosszériának köszönhetően. A háromajtós modellből sportváltozat is készült, a 2,0 16V. Persze olaszul ez is sokkal jobban hangzik, a 16 szelepes Tipo a seidici valvole. A Tipo limuzinja és a kombija Tempra néven futott, utóbbiból viszkokuplungos 4×4-es modell is készült a 113 lóerős, kétliteres benzinessel. A Tipo arról is ismert, hogy padlólemezére kanyarította ki az Alfa Romeo a 155-öst, a Lancia pedig az 1993 utáni Deltát és a Dedrát. A Tipo (magyarul típus) szó sok más második világháború előtti FIAT nevében is szerepelt.
Egyformán 95 lóerős a dízel és a benzines alapmodell is. Előbbi az 1,3-as turbódízel, utóbbi az 1,4 literes szívó benzines, hatfokozatú kézi váltóval. Turbófeltöltéssel az 1,4-es benzines 120 lóerős, az erősebbik dízel az 1,6-os, 320 Nm nyomatékkal és 120 lóerős teljesítménnyel. Szabványos átlagfogyasztása 3,7 l/100 kilométer.
Még idén megjön a kombi és az ötajtós
Az automatikus váltót kedvelőknek szól az 1,6-os szívó benzines 110 lóerővel és 152 Nm nyomatékkal, amelyhez a hatfokozatú bolygóműves automata tartozik. Dízelmotorral is van automatikus váltó, konkrétan a dupla kuplungos hatfokozatú, amit a Suzuki is elérhetővé tett a dízel Vitarához, amelynek motorját a FIAT szállítja.
457 centis a kombi. A limuzn forgalmazása már elkezdődött hazánkban
Év Autója lett az 1989-es évre a korábbi Tipo, megelőzve az A Vectrát és a malacorrúnak ismert, B3-as Passatot. Technikáját továbbadta az Alfa 155-nek
