Magyarország, 1960

1960-ban már mintegy tizenegyezer embernek a tulajdonában volt személyautó, a gépkocsik száma pedig megközelítette az 1938-as szintet. A magánautók kereskedelmének legalizálása, az olcsóbb autók behozatala és árusítása révén bővült az autótulajdonosok köre. Nagyobb számban kerültek be közéjük az alacsonyabb társadalmi státuszt jelentő foglalkozások tagjai. 

Az autóhasználat presztízse fokozatosan szállt lejjebb egy alsó-középosztálybeli életmódot jellemző fogyasztói szintre.

Az 1960-as év jelenti tehát az áttörést az autók számának növekedésében, az autóhasználat minél szélesebb körben való elterjedésében. Nemcsak az autósok száma növekedett, az autó szimbólumrendszerében kétségkívül “társadalmi változást” hozott, hogy autóra már nemcsak a hivatali státusz révén lehetett szert tenni. Míg az 50-es években a közületi tulajdonban lévő gépkocsik aránya több mint 80% volt a magántulajdonú személygépkocsikkal szemben, addig ez az arány 1960-ra kb. 40%-ra csökkent. A kortárs források e változásoknak a tudati hatásait szemléltetik.

A gépkocsi-forgalom érzékelhetően növekedett. A szubkultúra újra virágzásnak indult. 

forrás: Majtényi György