2015-ben a Forma-1-es Japán Nagydíjon Fernando Alonso emlékezeteset rádiózott kínjában, miközben az is elment mellette, aki nem akart. A McLarenben dolgozó Honda-motor gyenge és megbízhatatlan volt, az erőforrást pedig az akkori első számú nevelőszéria motorjához hasonlította.
2026-ban Alonso hasonló cipőben jár a Hondával, csak már az Aston Martinnál. Az istálló aligha várta a most hétvégi Azerbajdzsáni Nagydíjat, ugyanis a nyomvonal sok egyenest tartalmaz. Ez, párosítva a korlátozott felhasználható energiamennyiséggel, lényegében a mezőny végére lökte a zöld istállót, és ezen az sem segített, hogy a két autóban már a hétvége első pillanataiban motorkomponenseket cseréltek.
A második szabadedzés minden szempontból fájó volt a csapatnak. A köridőlistán még a legközelebbi riválistól is 0,6 másodpercet kaptak, és az egyenesekben is mindenkinél lassabbak voltak. Lance Stroll a mért ponton 315, Alonso 309 km/órával haladt, mindketten eléggé elmaradtak a mezőny harmadik leglassabbjától, Lando Norristól (321 km/óra).
Az ilyen dolgokat az F1-ben mindig lehetne beállításbeli különbségekkel magyarázni, abból a szempontból azonban még kínosabb az eset, hogy
a második szabadedzés előtt tartott Forma-2-es időmérőn a legkisebb végsebesség is 318 km/óra volt.
Alonso alatt tehát a Honda nem tudta az F2-es szintet se hozni. A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy a legjobban egyenesre hangolt F2-esek a Forma-1-es sebességlista középmezőnyébe lazán beférnének: majdnem középen, a 11. helyen például Valtteri Bottas állt 329 km/órával, mögé a nevelőszériából Joshua Dürksen pont befért volna 328-as tempójával.
Joshua Dürksen (Kép: Joan Valls/Urbanandsport/NurPhoto via Getty Images)
Utóbbi adat azért arra is rávilágít, hogy az F1 eléggé tévútra ment ezzel a mostani motorszabállyal, hiszen egyenesekben épphogy megverik a „kicsiket”.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
