A napokban a Duna azért látványosság, mert korábban nem látott módon kiszáradt és a természet kendőzetlenül dobja az arcunkba a globális felmelegedés problémáját. Néhány évtizede még azonban más látványosságok helyszíne volt hazánk legnagyobb folyója. A hazai motorsport egyik kevésbé ismert, ám annál sikeresebb, érdekesebb szakága a több mint száz éve létező motorcsónak versenyzés. Ugyanúgy nagy teljesítmények, hősies eredmények, drámai futamok, kihívást jelentő gépek jellemzik, mint akár a ralisport, vagy a motorversenyzés magyar hőskorát.
Ennél a sportnál nem volt szükség „pályára”, a Duna és a Tisza hullámai adták a száguldás terét, a „papucsok” pedig az erőt a versenyekhez. Az utat, ahogy eljutottunk az első négy indulós futamtól a világbajnoki érmekig az Arcanum Újságok korabeli cikkei, illetve a Fortepan archív fotói segítségével idézzük fel.
Országos szövetség nélkül rendezték az első futamokat az 1920-as évek elején, a sportág intézményesülésére 1930-as évekig kellett várni. Ekkor az Auto Club keretein belül létrejött a Budapesti Motoros Yacht Club.
1935 – Verseny motorcsónak a siófoki kikötőben a Nemzetközi Sporthéten« Leltári jelzet: MMKM TEMGY 2019.1.1. 0956 – Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum/Fortepan
„A magyar vízi motorosélet fokozatos fejlődésével kapcsolatban örvendetes eseményről számolhatunk be. Február 16-án a Királyi Magyar Automobil Club helyiségében előkelő sportközönség gyűlt egybe, hogy a nemzeti sportbizottság motorcsónak osztályának alelnöke Andrássy Mihály gróf kezdeményezésére foglalkozzék a Budapesti Motor- Yacht Club megalapításának ügyével.” – Autó, 1934.
A motorok egy része külföldről érkezett, ám hamarosan magyar konstrukciók is megjelentek.
1931-ben már tizenegy géposztályban rendeztek magyar versenyeket, a mindössze 100 köbcentiméteres oldalmotoroktól egészen az 1000 köbcentiméteres farmotoros hajókig. A klub havonta szervezett futamokat, a harmincas években pedig Bécs–Pozsony–Budapest távolsági versenyeket, Szentendrei-sziget-kerüléseket és margitszigeti sebességi futamokat is rendeztek.
„Bécs és Budapest között bömbölve száguld egy sereg motorcsónak. Ma futják a világ egyik legérdekesebb motorcsónak versenyét, a 276 km-es Bécs—Budapestsebességi versenyt a BMYC rendezésében. Tizenkét magyar, négy cseh, három osztrák és két olasz versenyző jelent meg a bécsi starthelynél. Reggel öt órakor indultak a kismotoros csónakok, tíz órától kezdve félórás időközökben került sor a kismotoros csónakok és a beépített motorú hajók indítására.” – Az Est, 1935. június
Bécs – Budapest motorcsónakverseny, az olasz résztvevők repülőgépmotorral felszerelt katamaránja. Fotó: Fortepan
A Pajtás 1974-ben így foglalta össze a csónakversenyzés korai éveit: „Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy a motorcsónaksport élénksége nem jelentett széleskörű, tömegjellegű sportolást, hiszen a sportág meglehetősen költséges volt, a motorokat és a kishajókat csak kevesen tudták megvásárolni. A második világháború éveiben anagymérvű üzemanyag korlátozás miatt e sportág teljesen megszűnt, de a felszabadulás után és azóta is egyre szélesebb körben terjed.”
A második világháború után a korábbi klubéletet új alapokra helyezték, a Magyar Motorcsónak Szövetség 1957-ben kezdte meg működését.
A korszak logikájának megfelelően a motorcsónakázásnak nemcsak sportszerepet szántak, a szakosztály tagjai versenyezhettek, de szükség esetén árvízi védekezésben és állami rendezvények biztosításában is részt vettek.
Augusztus 20-i víziparádét követő, motorcsónak verseny. fotó: MHSZ/Fortepan
A hatvanas években a motorcsónaksport rendszeresen megjelent az országos lapok sportműsoraiban. A Népsport 1964 augusztusában szegedi nemzetközi versenyt hirdetett két futammal, a Magyar Nemzet pedig 1965-ben siklóhajók négy kategóriáját és a sporthajók összevont futamát emelte ki egy nemzetközi viadal programjából.
Budapest különösen látványos helyszínnek számított. Az 1968-as, 500 köbcentiméteres világbajnokságon a Margitsziget budai oldalán másfél kilométeres, háromszög alakú pályát jelöltek ki.
Papucsok a Dunán
A régi újságokban „papucsként” emlegetett motorcsónakok évtizedeken át hozzátartoztak a budapesti, szegedi, bajai és dunaújvárosi vízpart nyári látványához. A versenyzők néhány centiméterrel a víz felett fekve száguldottak, miközben a hajótestből jó esetben alig ért valami a folyóhoz.
A papucs könnyű, rendkívül lapos gyorsasági versenyhajó. A becenév nem valamilyen különös szabályból vagy márkanévből származik: egyszerűen a hajótest formája emlékeztette a közönséget a klasszikus pacskerre.
Egy igen gyors Papucs
„Kétféle papucs-típust különböztetünk meg. Az egyikben térdel a versenyző, a másikban hason fekszik. Viszont mindkét típuson a motor hátul, kívül, s a víz felett van. A papucs külmotoros versenyhajó. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert nem vízi közlekedési eszköz, hanem kizárólag versenycélokra építik. A motor legalacsonyabb hengerűrtartalma 175, a legmagasabb pedig 1000 köbcentiméter, gyakorlatilag azonban ma már csak 175-500 köbcentiméteres kategóriákról beszélhetünk. Az 500- as motor teljesítőképessége percenkénti nyolcezres fordulatszámnál száz lóerő.
A papucsgyors, de nem „szívesen” fordul. Éles kanyarban veszít a sebességéből, s jóval lejjebb merül. Ha tehát egy versenyző túlságosan kis ívben kanyarodik, előfordulhat, hogy hajója „beragad”. A motorcsónak-versenyzőnekezért mindig jól kell megállapítania a megfelelő fordulási szöget, mert ha túl nagy ívben kanyarodik, akkor méterben, illetve másodpercben veszít sokat. A papucstalpának első része kissé felfelé kunkorodik, hogy a kiemelkedés után simán száguldhasson, még az enyhén hullámzó vízen is.” – Honvéd Sport, 1968 (I/1-8)
motorcsónak verseny a Tiszán, Szegeden háttérben a partfürdő. Fotó: Varga János/fortepan
A magyar motorcsónakversenyzés egyik legfontosabb központja Dunaújváros lett. Az 1969. júliusi első komoly városi viadalon öt egyesület 48 hajója indult az országos túramotorcsónak-bajnokság második fordulójában.
A szombati túramenet mezőnye a lágymányosi öbölből rajtolt. A nap legjobb idejét a versenyen kívül induló osztrák Fritz Böhm-Raffai érte el: 1000 köbcentiméteres hajójával kerek egy óra alatt jutott el Dunaújvárosig.
A dunaújvárosi helyi sajtó címei önmagukban is jól mutatják, milyen látványt nyújtottak a versenyek. Az 1969-es első viadalt „Kétnapos motorcsónak-parádé az öbölben” címmel örökítették meg, 1979-ben „Száguldás a Dunán”, 1987-ben pedig már egyszerűen „Papucsok a Dunán” szerepelt a lapban.
Két évvel később a budapesti Formula–1-es futamról a „Torpedók a Dunán” cím alatt számoltak be.
Komoly sikereket értek el magyar versenyzők
A sportág sohasem lett olyan népszerű, mint az autó- vagy motorversenyzés, az eredményei mégis figyelemre méltók. A szövetségi eredménylista 1962-től szinte folyamatosan sorolja a magyar Európa- és világbajnoki érmeket.
Kikötői-öböl partja, a felvétel a motorcsónak világbajnokság dunaújvárosi futamakor készült. 1988 Horváth Péter/Fortepan
Vasvári Miklós 1966-ban O–500-ban Európa-bajnok lett. Volentér László 1986-ban az O–350-es világbajnokságot is megnyerte, majd a következő években több kategóriában gyűjtött nemzetközi elsőségeket. Mihaldinecz Rudolf 1994-ben Formula–3-as világbajnoki címet szerzett, Cserni Béla ugyanabban az évben az S–550-es kategóriában lett világbajnok.
A Honvéd Sport 1970-ben így írt a hazai sikerekről: „A hazai motorcsónak-sportélet ma már jelentős szerepet játszik Európa vízisportjában. Versenyzőink gyakran kapnak meghívásokat a kontinens nagy nemzetközi találkozóira, s hozzánk is eljön Európa számos papucskirálya. Két éve például az 500 kcm-es kategóriában világbajnokságot rendeztünk a margitszigeti budai Duna-ágban, amelyen belga, svéd, osztrák, NDK-beli, spanyol, NSZK-beli, csehszlovák és francia kiválóságok álltak rajthoz.”
A későbbi korszakból Havas Attila és Bodor Péter neve emelkedik ki. Havas több motorosztályban halmozta a címeket, Bodor pedig az O–400-as sikerektől eljutott az F–250-es és F–350-es világbajnoki győzelmekig.
Mindezt olyan sportágban érték el, ahol a versenyző sokszor maga szerelte a motort, szervezte az utazást, kereste a támogatót és építette a csapatát.
Vakmerőség kellett hozzá
A korabeli hajók elképesztően könnyűek és gyorsak voltak, miközben a pilótát alig védte valami. A hajó orra egy rossz hullámon vagy széllökésben felemelkedhetett, a gép pedig pillanatok alatt hátraszaltóba kezdhetett. A kanyarokban a hajótest oldalirányban is megakadhatott a vízben.
A sport veszélyességére a régi lapok tragikus hírei is emlékeztetnek. Kardos Ernő, a Dunaújvárosi VSC versenyzője 1984-ben egy szegedi motorcsónakversenyen szenvedett halálos balesetet. A sportág későbbi évtizedeiben egyre komolyabb biztonsági előírások, zárt kapszulák, övek jelentek meg, de a fizika változatlan maradt: nagy tempónál a vízfelület keményebb akadály lehet, mint amilyennek a partról látszik.
Tas vezér utca, versenycsónakok a Sport (később Flamenco) szálló előtt.
Fotó: Középületépítő Vállalat – Kreszán Albert – Koczka András – Kemecsei József/Fortepan
Nem Kardos Ernő volt az egyetlen áldozat, 1987-ben a Délmagyarország már arról írt, hogy nincs év tragédia nélkül: „Ismét egy motorcsónak versenyző tragikus haláláról kaptunk hírt. Ezúttal a magyarok nagyreményű, 37 éves világbajnoki aranyos ezüstérmes sportolója, ifj. Fröhlich József gyászjelentését röppentették világgá a hírügynökségek. Nem múlik el év, hogy motorcsónak-versenyző ne fejezze be idő előtt sportpályafutását.
Nem múlik el év, hogy tragikus balesetekről ne adjunk számot Már-már úgy néz ki, hogy a Forma-1-es autóversenyzés veszélye meg sem közelíti a motorcsónakosok versengéseit Nincs, aki határt szabjon, úgy néz ki, hogy a nemzetközi szövetség sem áll feladata magaslatán, nem képviseli megfelelően a versenyzők biztonságát!
Egyre fokozzák a motorok teljesítményét, egyre könnyebb hajókat dobnak piacra az építők… Az sem mellékes, hogy nem a sportág nagy múltú versenyzői töltik be a vezető szerepet a motorcsónakszakosztályokban, hanem inkább a költséges sportág reklámlehetőségeit kihasználó szponzorok. Éppen ezért gyakoriak a fegyelmezetlenségek, a szabálytalanságok!”
Ma már nehéz elképzelni, hogy a Parlament, a Margitsziget vagy a csepeli Duna-ág előtt nemzetközi versenyhajók rajtoljanak el. A régi újságokban azonban a motorcsónakverseny ugyanolyan természetességgel szerepelt a hétvégi programban, mint egy futballmérkőzés vagy kerékpárverseny.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
