Szokatlan útfenntartási munkát örökítettek meg egy hazai útszakaszon: egy munkagép világos színű, „sóhoz” hasonló anyagot terített szét a aszfaltra menet közben. Téli síkosságmentesítésről természetesen szó sincs, a beavatkozásra éppen a nagy meleg miatt van szükség.
A nyári hőségben az útburkolat jóval magasabb hőmérsékletre melegedhet, mint a környező levegő. Bizonyos, főleg régebbi vagy kedvezőtlen összetételű aszfaltburkolatoknál ilyenkor felpuhulhat a bitumenes kötőanyag, és részben a felszínre nyomulhat.
A Magyar Közút műszaki előírása ezt a jelenséget kötőanyag-feldúsulásnak, hétköznapibb kifejezéssel izzadásnak, zsírosodásnak vagy fényesedésnek nevezi. Ilyenkor az aszfalthabarcs vagy maga a bitumen foltokban, sávokban jelenik meg. A burkolat felülete csillogóvá és bitumendússá válik.
Nem olvad el az út, de ragadóssá válhat
Az aszfalt nem úgy olvad meg, mint egy jégkocka, a kötőanyag azonban a magas hőmérséklet hatására jelentősen meglágyul. A felület ragadóssá válhat, az autók abroncsai pedig akár kisebb bitumendarabokat is felszedhetnek.
Ennél is fontosabb, hogy a fényes, kisimult felületen csökkenhet az út megfelelő érdessége. Ez az a tulajdonság, amely segíti, hogy a gumiabroncs és a burkolat között megfelelő tapadás alakuljon ki. A Magyar Közút műszaki hibakatalógusa szerint a kisimult aszfalt akár tükörszerű látványt is nyújthat, miközben elveszíti a forgalombiztonság szempontjából fontos mikro- és makroérdességét.
A közutasok ezért apró, érdesítő zúzott követ szórhatnak a felpuhult szakaszra. A szemcsék beleragadnak a bitumenes felületbe, lefedik a ragadós részeket, és növelik a burkolat érdességét. A világos színű anyag sok esetben finom mészkőzúzalék, ezért messziről valóban úgy nézhet ki, mintha sóval terítették volna be az utat.
A frissen szórt úton érdemes lassítani
A zúzalék kiszórása után maradhatnak olyan szemcsék az úton, amelyek még nem ágyazódtak be a bitumenbe. Ezeket később a forgalom dolgozza bele a felületbe, a felesleges anyagot pedig eltávolíthatják. Addig azonban számolni kell kőfelverődéssel, és a laza szemcsék átmenetileg ronthatják is a tapadást.
Az ilyen szakaszon ezért autóval is tanácsos mérsékelni a sebességet és nagyobb követési távolságot tartani. Különösen a motorosoknak és kerékpárosoknak kell óvatosnak lenniük, mert kanyarban vagy erősebb fékezéskor a laza zúzalék könnyen megcsúszást okozhat.
A nyáron dolgozó „sószóró” tehát nem tévedésből került elő: a jármű éppen a hőség által felpuhított, ragadóssá és csúszóssá váló aszfaltot próbálja biztonságosabbá tenni.
De ennél van egy sokkal extrémebb dolog is, amely valóban a téli csúszásmentesítésben segít:


