Amikor az Egyesült Államok 1917-ben belépett az első világháborúba, az amerikai hadseregnek még nem volt saját, egységesített acélsisakja az Európában harcoló gyalogosaik számára. A frontra érkező katonák ezért kezdetben brit vagy francia mintájú sisakokat kaptak. Az amerikai vezetés azonban gyorsan felismerte, hogy szükség van egy saját fejlesztésű védőfelszerelésre, amely nemcsak hatékonyabb, hanem amerikai konstrukció.
A fejlesztési program egyik kulcsfigurája Dr. Bashford Dean, páncélzattörténész és fegyverszakértő volt, aki a tervezési munkát irányította. Az ő felügyelete alatt több kísérleti sisakváltozat is megszületett. A gyártás felpörgetéséhez pedig olyan ipari partnerre volt szükség, amely nagy kapacitással és tapasztalt munkaerővel rendelkezik – így került a képbe a Ford Motor Company.
A Ford a háború idején nemcsak autókat gyártott: detroiti és philadelphiai üzemeit részben haditermelésre állították át.
A vállalat tüzérségi eszközöket, teherautókat és más katonai felszereléseket is készített, de az egyik legkülönösebb projektjük egy középkori páncélokra emlékeztető acélsisak volt. Bár szemből nézve, inkább valami kínzómaszkra hasonlít.
A “Model No. 8” sisak
Az egyik legérdekesebb prototípus a Model No. 8 jelű sisak volt. Az acéllemezek a teljes arcot eltakarták, és mindössze két keskeny rés szolgált a kilátásra. A sisak párnás bélést kapott, kívül pedig keki színű bevonattal látták el. Az eszközből 1918 novemberéig körülbelül 1300 darab készült. A gyártás azonban olyan későn indult, hogy egyetlen példány sem jutott el a frontvonalra a fegyverszünet előtt. Emiatt ritka különlegességnek számít a hadtörténeti gyűjteményekben.
A Model No. 8 előtt a Ford már gyártott egy másik kísérleti változatot, a Model No. 2 sisakot is, nagyjából 2000 darabos mennyiségben. Ezt azonban végül elvetették, mert túlságosan hasonlított a német sisakokra.
Autógyárból hadiüzem
Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy egy autógyártó sisakokat készít, a korszakban ez teljesen megszokott volt. Európában és az Egyesült Államokban számos autógyár állította le civil termelését, hogy a hadsereget szolgálja ki.
A Ford philadelphiai üzemében például speciális folyamatokat dolgoztak ki a sisakok végső megmunkálására. A máshol formázott acélhéjakat először olívazöld festékkel vonták be, hogy csökkentsék a csillogást. Ezután fűrészporral texturált felületet kaptak, majd újrafestették őket a végleges bevonathoz. A belső bélést szegecsekkel rögzítették, bőrszíjakat szereltek fel, végül a kész sisakokat 50 darabos ládákban szállították a hadseregnek.
A fotón látható kétszemélyes minitankot is a Ford Motor Company gyártotta, 1918-ban. – Fotó: Getty Images
Több millió sisak – profit nélkül
A Ford philadelphiai gyára hatalmas mennyiséget termelt a háború alatt. Henry Ford ragaszkodott ahhoz, hogy a cég ne termeljen profitot a sisakgyártásból, így több százezer dollárt spórolt meg az amerikai kormánynak.
A vállalat végül közel 2,5 millió sisak elkészítésében vett részt – ezeknek azonban csak töredéke volt a különleges “Model No. 8”. A gyár emellett 35 000 szemprotektort, 5000 testpáncélt, valamint 384 géppuskás teherautót készített.
A Ford később a második világháború idején is hasonló elszántsággal állt a haditermelés mellé: a vállalat ekkor egy hatalmas, több mint másfél kilométer hosszú gyárat épített repülőgépek gyártására.
