Kézzel formált alumínium, V8-as motor és csillagászati árcédula – ez a gép elsősorban a gyűjtőknek szól.
A legendás mérnöknek, Giotto Bizzarrininek volt egy víziója még a ’60-as években: az Giotto Bizzarrininek szeretett volna „Breadvan” (dobozos/kombiszerű) változatot építeni, hosszú tetővonallal és hirtelen csapott farrésszel.
Ezt az alapötletet porolta most le az ErreErre Fuoriserie, és megépítette a ForGiottót. Ez nem egy restomod, hanem kísérlet arra, hogy úgy valósítsanak meg egy ötletet, mintha az tényleg akkor született volna – korhű technikával fűszerezve.
Az ErreErre ezt „RetroVision”-nek nevezi, vagyis nem régi autót modernizálnak, hanem a klasszikus típus soha el nem készült verzióját gondolják tovább.
A műszaki alapokat az Iso A3/C adja, amelyet annak idején Bizzarrini tervezett. A karosszéria a régi iskola szerint, kézzel kalapálva készül alumíniumból.
Tényleg minden szempontból az 1960-as évek mentalitását hordozza magán: 4,37 méter hosszú, 1,73 méter széles és mindössze 1,11 méter magas, ehhez társul a 2,45 méteres tengelytáv. A hátsó lökhárító alsó éle finoman lekerekített, hogy a levegő könnyebben távozzon az autó alól. Elöl a ForGiotto hegyes orrot kapott, a motorháztetőn elegáns légbeömlővel és méretes hűtőmaszkkal, amelynek közepén az ErreErre-logó trónol.
Oldalnézetben azonnal szemet szúrnak az ajtók előtti légbeömlők, a 15 colos, központi anyás kerekek a klasszikus versenyautók stílusát hozzák. Hátul két kerek lámpatest, valamint a ForGiotto és az ErreErre feliratok díszelegnek. A bemutatóautó „Azzurro Nuvola”, azaz felhőkék fényezést kapott.
V8-as a géptető alatt
A hosszú orrban klasszikus Chevrolet V8-as dolgozik, a smallblock szériából, 5,36 literes lökettérfogattal. A négytorkú karburátorral etetett motor hangolástól függően 300 és 400 lóerő közötti teljesítményt ad le.
Az erő négyfokozatú Borg-Warner váltón keresztül jut a hátsó tengelyre, az áttételezés pedig igény szerint módosítható. A technika többi részében az ErreErre hű marad az eredeti Iso A3/C-hez: klasszikus futómű-konstrukció, minimális elektronika és semmi modern vezetéstámogató!
A ForGiotto mintegy 1200 kilogrammos saját tömegével állítólag megfutja a 250 km/órát is, bár a gyorsulási adatokat a gyártó jótékony homályban hagyta.
Időutazás a beltérben
Belül hamisítatlan, klasszikus sportautó-hangulat uralkodik: háromküllős fakormány, alumínium műszerfal és nagy, kerek analóg műszerek. Kisebb kiegészítő órák tájékoztatnak az olajnyomásról, olajszintről, vízhőfokról és az üzemanyagszintről.
A meglepően praktikus csomagtér kérésre maradhat nyers alumínium, vagy kibélelhető bőrrel, Alcantarával, fával és krómmal. Alapáron az ülések és a beltér a klasszikus kagylóülések stílusában, „Cuoio” (bőr) árnyalatban készülnek, de gyakorlatilag minden részlet személyre szabható.
Eredeti alkatrészek
Az igazán izgalmas részlet az Iso Restorations céggel való együttműködés. A vállalat rendelkezik eredeti, 1974-es (a gyár bezárása előtti) Iso Rivolta alkatrészekkel és vázakkal. Így az ErreErre képes a ForGiottót valódi A3/C alvázra, eredeti komponensek felhasználásával megépíteni. Ez azonban szigorúan limitált: mindössze öt darab készülhet ebben a konfigurációban, eredeti alkatrészekkel. Ha a készlet elfogy, az ErreErre modern utángyártott elemekre vált.
Minden autó egyedi megrendelésre készül. A vevő nemcsak a színekről és anyagokról dönthet, hanem a műszaki részletekbe is beleszólhat. A nettó indulóár 690 000 euró (265 millió forint), amire még jönnek az adók és egyéb költségek. Az árban a donorjármű már benne van, de az egyedi igények ezt még jócskán feljebb tornászhatják.
A darabszám csekély, az árcédula vaskos – így ez az autó megmarad a gyűjtők és az elszánt márkarajongók játékszerének.
