A hetvenes évekre a szűk réteget megszólító keményrockot játszó bandákból világsztárok lettek. Hihetetlen mennyiségű pénzt termeltek a Led Zeppelin-turnék, nyomtatták a zöldhasú bankókat a Deep Purple lemezeladásai. 

Pont azokban az években keresték hülyére magukat, amikor a repülés is fénykorát élte, a hatvanas évek végére stabilan a mindennapok részei lettek a sugárhajtású gépek a világ gazdagabb felén. A kimerítő turnék fáradalmait, az állandó költözést hotelszobákon át nehezen viselték a gitárpengető művészlelkek, így igény keletkezett egy igazi, repülő luxusközpontra. 

Ez lett a Csillaghajó (Starship), aminek rock ‘n roll pályafutása 1973-ban indult. Az 1960-ban gyártott Boeing 720 a polgári szolgálat évei után a Contemporary Entertainment nevű céghez került, ahol komoly átalakítást eszközöltek az utastérben. 

1974 – Autók sorakoznak a rockerek számára átalakított Boeing előtt, ami épp a Deep Purple zenekart szállította koncertről koncertre. (Kép: Fin Costello/Redferns/Getty Images)

Maharadzsák kényelme a magasban

A férőhelyek számát negyvenre csökkentették, a fennmaradó térben pedig hagyták burjánzani a luxust. Igazi bárpultot építettek be válogatott italokkal és kartámlás forgószékekkel. A falakat drága kárpitok, selyem borította, egyesek szerint ízléses, mások szerint hányingert keltő stílusban. A zenekar tagjai és a vendégek egy 9,1 méter hosszú pamlagon szürcsölhették a frissítőket, és aki el akart vonulni, az a hátsó két szobában talált nyugalmat, vagy épp izgalmat. 

A Led Zeppelin basszusgitárosa, John Paul Jones és egy vendég a Boeing 720B fedélzetén 1973-ban az Észak-Amerikai turné során (Fotó: Express/Archive Photos/Getty Images)

A kor színvonalán a legmodernebb szórakoztató berendezéseket szerelték be, volt Sony U-matic videokazetta lejátszó tévével (komoly kazettagyűjteménnyel, és nem épp gyerekmesékből, sokkal inkább felnőtteknek szóló filmekből), elektromos orgona, és egy valódinak tűnő kandalló is. 

Egy fiatal hölgy utas nézi a tévét a Csillaghajó fedélzetén (Fotó: Daily Express/Hulton Archive/Getty Images)

Két légikísérő szolgálta ki az utasokat, az átalakítás akkori ára negyedmillió dollár volt, a gép reptetése pedig óránként 2500 dollárba került. Ez ma már az inflációval számolva 4,5 millió forintos óránkénti költséget jelent, így el lehet képzelni, milyen szinten költöttek a srácok arra, hogy ne csak a gép, de ők is magasan szálljanak. 

A Led Zeppelin volt a legaktívabb bérlő

A Csillaghajó leghíresebb bérlői a Led Zeppelin tagjai voltak, akik egy kisebb privátgépen eltöltött, légörvényekkel tarkított utazás után döntöttek a nagyobb gép bérlése mellett. Ez több előnnyel is járt, így nem kellett hotelek komplett szintjeit kibérelniük maguknak és a stábnak, a repülő lehetett a bázis, amiről limuzin szállította őket a nagyvárosok koncerthelyszíneire.

Elektromos orgona állt a zenészek rendelkezésére, természetesen a megfelelő mennyiségű alkoholos ital társaságában (Fotó: Getty Images)

A velük utazó újságíró, Lisa Robinson beszámolói alapján volt a fedélzeten verekedés, a zenekar dobosa megpróbált tízezer méter magasan kiszállni könnyíteni magán, és lőfegyver is került elő egy forróbb pillanatban. Az üvegasztalra húzott kokaincsíkok viszont nem számítottak rendkívüli állapotnak, az a mindennapok része volt. 

A képen David Coverdale, a Deep Purple énekese, és egy nagy tál gyümölcs, mert nem csak a drogokról és a piáról szól az élet (Kép: Fin Costello/Redferns/Getty Images)

A repülőt a Led Zeppelin rocklegendái mellett több világsztár is bérelte, a Deep Purple mellett a The Rolling Stones, Elton John és Alice Cooper is. A levegőben töltött féktelen óráknak az olajválság, és a technika öregedése vetett véget, az úttörőnek számító Boeing 720-ast a londoni Futon repülőtéren szedték darabjaira a nyolcvanas évek elején.

Ezzel az óriási magángépek kora nem járt le, az Iron Maiden például mai napig egy Boeing 747-essel turnézza körbe a világot, amit néha maga az énekes, Bruce Dickinson vezet.