Teszt: Opel Astra GTC 2.0 Turbo - Biztató kezdet

Kulcsszavak: Opel, Astra

GTC felirat jelöli a H Astrából a háromajtós változatot, ami külsőre ezúttal sokkal jobban elüt az ötajtóstól, mint a két előző modellnél. A GTC szócska maga a Grand Tourismo Compact elnevezésre utal. A kupé szó nem szerepel benne, bár inkább a kupé, mint kompakt, de a marketingesek munkáját ez valószínűleg kevésbé zavarta.

Igaz, hogy alacsonyabban ül a háromajtós, mint ötajtós társa, de a hossza 4,1 centiméterrel meghaladja az ötajtósét. Részben ennek köszönhető a GTC rendkívül határozott fellépése. Szemből ugyan kicsi az eltérés, de kiszúrható, hogy változott a lökhárítók alakja, valamint a hátsó lámpa is formásabb lett és pont az ablak által megkezdett íven folytatódik.

Az A-oszlop a korábbinál erősebben dől, a tetőív pedig sportosan szép ívben közelít az autó háta felé. Látványosan szűkek az oldalsó ablaknyílások, akár a CLS Mercedesen, vagy Cobretti felügyelő csapott tetős Oldsmobile-ján.

Ez utóbbi nemcsak kívülről, de menet közben belülről is rendkívül fontos tényező a sportos hatást keltő elemek között, akárcsak az alacsonyabbra helyezett ülés. A kilátással szerencsére nincs gond sem előre, sem oldalirányban, a tolatás már valamivel komolyabb feladat.

Az átalakult külsővel szemben a belső nem tartogat nagy újdonságot, sőt, egyáltalán nem mutat újat, pont olyan, mint az ötajtósban. A középen keresztülfutó műszerfalbetéten kívül csak a fémpedálok utalnak a dinamizmusra, de ez sem kizárólag a GTC kiváltsága.

Igaz, a GTC nem is tör sportautós babérokra, csak egy formás, fiatalos, háromajtós változata az Astrának. Annak viszont tökéletesen eleget is tesz, így akinek ez fekszik, az örömét fogja lelni benne.

A hátsó ablak szűk formájának nem szabad bedőlni, a fejtér elég tágas még 190 centiméteres magassággal is. A lábtér is hasonló maradt mint az ötajtósban, így akár hátul is kényelmesen utazhatnak felnőttek. A csomagtér viszont kisebb lett, akkor is csak 340 literes, ha lemondunk a pótkerékről.

A vezetőülésben helyet foglalva valami egészen más érzésünk támad, mint az ötajtósban. Az alacsonyabbra helyezett ülések, a szélvédő szöge és a keskeny, lőrésszerű ablakok sokkal nagyobb élményt nyújtanak már álló helyzetben is, mint egy sima háromajtós alsóközép-kategóriás személyautóban. A változatlan műszerfalat hagyjuk figyelmen kívül.

Szerencsére ezt az érzést még jócskán fokozhatjuk, ha beindítjuk a motort és útra kelünk. Jelenleg a 200 lóerős, kétliteres turbómotor a legerősebb motor a palettán, tesztautónkat is ez a szív hajtotta.

Nemsokára elkészül majd a 240 lóerős OPC verzió is, ami várhatóan sokkal agresszívabb lesz a GTC-nél és abban a modellben jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az igazi sportautós érzés megteremtésére. Pedig már a 200 lóerős motor sem kutya, bőven elegendő arra, hogy az adrenalin túltengéstől verejtékezve frászt hozzunk a mellettünk ülőre.

Ugyan a 7,8 másodperces 100-as sprintidő kicsit elszomorító néhány konkurens márka értékeire pillantva, de ez nem akadály abban, hogy folyamatos gyorsulás mellett kússzon fel a mutató egészen 234 km/órás sebességig. Körülbelül 2500-as fordulatszám felett tölt eleget turbó és ekkor jön meg a motor ereje.