Ekkorával is megy? Octavia 1.6 TDI

Teszt: Škoda Octavia 1,6 CR TDI

Kulcsszavak: videó, kombi, Skoda, Octavia

A múlt év vége felé komolyabb frissítőkúrán esett át az Octavia, amikor rengeteg ponton, de csak aprókat változtattak a már bevált és népszerű járgányon. Ezúttal az egyik legokosabb, a legtöbb gondra, bajra megoldást jelentő kombi változatot próbálgattuk a modellpaletta legkisebb dízelével. És nem volt rossz.

Utastér

Alig fogyaszt üzemanyagot

A Škodák belterén érezni a csehek és németek földrajzi közelségét. Németes - de nevezhetjük csehesnek is - csend, rend, fegyelem uralkodik az autóban. Az anyagokat csak itt-ott cserélnénk jobbra, az ülések kényelmesek, és a kilátás sem rossz az autóból. Mindössze a furcsa helyen lévő ablakemelő-kapcsolókat és a könyöktámasszal együtt nehézkes kézifékkar-kezelést lehet benne megutálni.

Műszerei, kijelzői elegáns fehér háttérvilágítást kaptak, amit a Škoda saját színének számító zöld bolondít meg itt-ott. Sötétben, éjszakai vezetésnél igazán jól néznek ki a műszerfal fényei.

A lényeg

Kombi autónál talán az egyik legfontosabb szempont a jó pakolhatóság és persze a csomagtartó befogadóképessége. Itt sem méretben - 580 literes alapból a hátsó -, sem az okos részletekben nincs hiány. Igaz, nem emeletes a csomagtartó, a padló alatt már csak a pótkerék, illetve annak helye található.

Ha elég türelmesek, előbb-utóbb feltűnik a videóban a kombi Octavia is:



Oldalt kihajtható szatyorkampók, a padlóban pedig csomagrögzítő fülek segítenek abban, hogy az első kanyar után se keljenek vándorútra a magunkkal cipelt csomagok.

De mitől megy?

Bevilágít a kanyarba

Az autó elejében takarékos, 1,6 literes turbódízel ketyeg. A gyáriak nem szívbajosak, ők a városon kívüli menetre 3,9 literes fogyasztást adnak meg.

Nálunk vegyes üzemben 6,6 liternyi gázolaj fogyott, sok emberrel, sok cuccal - elvégre hülyeség lenne egy ekkora autóval egyedül furikázni - autópályán, illetve városban hajtva. Ez egy literrel haladja meg a papíron szereplő városi fogyasztási adatokat.

Gyári képeken az Octavia kombi:


A képre kattintva új galéria nyílik meg

Szerencsére a kis dízel csendes, vezetés közben alig hallani belőle valamit. Váltója könnyen, talán túl simán is jár. A kormány környékén már nincs ekkora könnyítés, és a kuplungkezelés is határozott, nyoma sincs a bizonytalan, csúszós maszatolásnak, és ugyanez jellemző a legtöbb kezelőszervre is.

Biztonság

Az EuroNCAP legutóbb 2004-ben tört össze Octaviát. Az akkori példány négycsillagosra vizsgázott, azóta új eredményt még nem láttunk a modelltől. Pedig az ötcsillagos törésteszt ma már szinte kötelező ebben a kategóriában. A teszteken jól szerepelt a masszív építésű modell, egyedül a vezető lába, térde van frontális ütközéskor az elfogadhatónál nagyobb terhelésnek kitéve. Az előző Octavia gyermekvédelemre négy, gyalogosvédelemre kettő csillagot kapott.

Szíverősítőt?

Minden belefér

Bár papíron a 105 lóerő nem hangzik túl lelkesítően - mi pedig alaposan el vagyunk kényeztetve izmos, modern turbódízelekkel -, így túl nagy meglepetést nem okozott a motor, amellyel a városi közlekedés mellett azért az autópályás menet sem megy igazán rémálomszámba. Ugyan a közel tizenkét másodperces gyorsulástól nem valószínű, hogy bárki rémülten a szívéhez kapna, de hát a 105 lóerő ennyire elég.

Ideje váltani

Beszól, ha úgy érzi, ideje váltanunk

Igaz, hogy az 1,6-os dízel már magában is elég takarékos, de az autó mással is segít megőrizni pénztárcánk formáját. Menet közben a műszerfalon apró kis szám jelzi - ha éppen nem tudnánk -, hogy éppen melyik sebességi fokozatban autózunk.

Amikor a számítógép úgy érzi, már ideje volna fel- vagy visszakapcsolni, akkor nyilakkal adja tudtunkra, hogy merre váltsunk, ha kevesebbet szeretnénk tankolni.

Ne becsüljük le a rendszer hatékonyságát, egy felmérés szerint ez az egyik legértékesebb segítség, ha takarékosan akarunk vezetni. Feltéve, ha hallgatunk is a jelzésekre. Talán egy hatfokozatú, manuális váltó, hosszú hatodikkal segítene még a spórolásban.