Amikor a navigációban a papírtérkép volt az emberek minden igeforrása, limitáltan lehetett csak kiszámítani, milyen messze van az indulási hely az érkezésitől. Amit ma egy navigációs app GPS-es segítséggel pillanatok alatt megmond, azt régen becsléssel, számolgatással lehetett megoldani, figyelembe véve például az autóstérképek végén lévő táblázatokat, melyek a városok közti távot feltüntették.
Aki ennél is pontosabban szerette volna tudni, mennyi út vár rá, az kénytelen volt beszerezni egy opizométert vagy más néven kurveométert. Az apró eszköz első változatai már a 19. század végén elkészültek, 1873-ban szabadalmaztatták is a kütyüt. Működésének lényege annyi, hogy a mérőműszer kerekét végig kell tolni a papírtérképen, azon az útvonalon, amit meg szeretnénk tenni. Ez a kerék megforgat egy mutatót, majd le kell olvasni az értéket, figyelembe véve a térkép méretarányát.
Opizométer hiányában hasonlóan pontos mérési mód volt, ha egy darab fonalat fektetett az ember a bejárni kívánt útvonalra, majd a fonal hosszát lemérte, és beszorozta a térkép méretarányával. Ennél mindenképp elegánsabb volt egy ilyen kis eszköz, így nem is csoda, hogy a Volvo extraként adta az 1980-as években bizonyos modelljeihez.
Voltak ennél jóval cifrább extrák is az autózás történetében:
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
