Japán középső részén, Nagoja városától nem messze található a kb. 1,5 kilométer hosszú és nem egészen 1 km széles Himakajima szigete. Nem egy túl forgalmas környék ez, melyet jól jelez, hogy mindössze egyetlen olyan kereszteződése van, melyben jelzőlámpák találhatóak. Túlságosan egyébként ez sem indokolt, a lámpák egész évben pirosan villognak az egyik, sárgán a másik irányba.
De akkor miért van jelzőlámpája az 1600 főnek, ha még nem is „jól” működik? Nos, azért, mert van, amikor tényleg zöldre – bocsánat, Japánban vagyunk, ezért kékre – vált a lámpa. Mindössze egy ilyen nap szokott lenni az évben, az viszont olyan látványosság, amire összegyűlik sok helyi.
A lámpa ugyanis inkább oktatási eszköz, mintsem valódi forgalomszabályzó. Az évi egy alkalommal ugyanis a tanárok kimennek harmadikos és ötödikes diákjaikkal a lámpához, és megtanulnak közlekedni, hogyha kikerülnek a szigetről, ne érje őket meglepetés. A gyerekek ilyenkor felsorakoznak a gyalogátkelő szélén, és figyelik a fényeket, melyek ilyenkor úgy működnek, mint bárhol máshol.
A lámpákat már 1994-ben is ezzel a céllal telepítették a szigetre azok után, hogy a korábbi közlekedésoktatási módszerek nem érték el a céljukat. Noha az elmélet működött, egyszerűen a valós tapasztalat hiányzott a fiataloknak a tudás elmélyítéséhez, illetve ahhoz, hogy alkalmazni is tudják, amit elmondtak nekik.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
